2019.OKTÓBER 26., SZOMBAT

ITT A VENDÉGÜNK

Wow, ez a blog elkezd hozzám nőni.

Nem gondoltam volna, hogy ma is fogok írni, hiszen 4 óra alvás után kicsit fáradt vagyok, ráadásul egy nagyon hosszú nap elé nézek ma. Most blogírás, szerkesztés, reggeli készítés, sport és fürdés, egy mosást is be kell raknom, hajtogatás és a 2 gyereket is el kell látni, majd 1-kor indulunk Guadalajara-ba, mivel találkozunk a család egyik részével, együtt késői ebédezünk. Amikor azt mondom, hogy nagy a férjem családja nem viccelek. Közel 20 unokatestvére van és majdnem mindegyikkel jóban van. Igen. Nemcsak a család nagy, hanem az összetartás is. Ezt az én családomról sajnos sosem mondhattam el, leszámítva egy unokatestvéremet és a szüleimet. Így természetesen élvezem a nagy családod és az összetartást, tiszteletet, szeretetet, amit itt tapasztalok.

Tegnap a sport akarva akaratlanul is elmaradt, amiért viszont masszív lelkiismeretfurdalásom van, mert nem lett volna lehetetlen. Tegnap 10 után megérkezett após és egész nap együtt volt a család. Buborékokat fújtak a kertben, PlayDoh-val játszottak, kergetőztek, sikongattak, majd elmentünk egy híresebb argentin steak house-ba vacsorázni. Sajnos nem volt vegán steak, így egy 250 grammos jószágot kértem és mennyei volt.

Majd este megbocsájtást kértem a marhától. Nem vicc. Láttam jó pár vegán dokumentumfilmet…

Após először találkozott a kis Emmával és a 2 másik unokájáért is nagyon odavolt. Igazán szereti őket, lehet látni és érezni is.

Miát nehéz is lenne nem szeretni. 🙂 Most van abban a korban, amikor ennivaló és néha mindegy mit csinál, akkor sem tudsz rá haragudni. Gyönyörűszép, bogyó szemei érdeklődve szemlélnek mindent. Nagyon ráállt az angolra, mert magyarul itt nem sokat beszél. Apja hozott haza fagyit este (én nem ettem) és gyermek mivoltának megfelelően addig harcolt, amíg kapott egy kicsit. Olyan édes volt, majdnem elolvadtam:

„Daaddy, can I have some icecream?”

„No??”

„Pleeeeease.”

„Pretty pleease.”

„But… pretty pleeeeeeeeeease.”

„How about I put my spoon in it?”

És így folytatódott, amíg persze apja megtört és adott neki. Az angol kifejezéseket hamar magába szívja és gyönyörűen beszélni a nyelvet. Habár itt spanyol/angol nyelvű óvodába járatjuk, Magyarországon pedig magyar/német nyelvűbe, egyáltalán nincsenek nyelvi nehézségei. Kicsit pösze és a „r” betűt még nem tudja kimondani, de nemrég múlt 3 éves.

Tehát férjem úgy döntött tegnap, hogy én alszom a gyerekekkel és ő elvonul pihenni egy másik szobába. Itt jön képbe a nagy ház előnye. Hajnali 2 körül ébredtem rá, hogy ez így nem lesz jó, mert mindkét gyerek kivételesen nyűgösen aludt. Eldöntöttem, a mai éjszaka az ENYÉM lesz a hangszigetelt, privát szobában. Maminak is kell az egyben 8 óra alvás. Főleg, hogy itt az após, aki este 9-kor, amikor már alig látok a fáradtságtól még borozgatni akar. Francia szőlő magvakat kivittek Chilébe és ott készült a francia/chilei bor. Állítólag jobb, mint az eredeti franciai. Nem értek sokat a borokhoz. Ha fehér Chardonnay, ha vörös… Chillei 🙂 Mennyei volt, de sajnos az alvásban nem segített.

Youtube-ot ismét nyomtam tegnap este. Körülbelül kemény 3 percet tudtam nézni/hallgatni egy TED-es előadást, aztán többre nem emlékszem.

Tehát kimerülve állok neki a szombati napnak, ha törik, ha szakad ma sportolni fogok, méghozzá hamarosan (HIIT és 10 perc hasizomerősítés). Végül megjegyezném, hogy az intermittent böjtölés az egyetlen egy dolog, ami vágányon tart az étkezéssel kapcsolatban, mert fókusz nélkül tudom, hogy az étkezési ablakom 6 óra és hacsak nem zabálom magamat tele cukorral és buta gyorskajákkal, ez az életstílus, ami csak jóra vezethez.

Peace out my dears – holnap jelentkezem egy újabb update-el. Erő és egészség legyen veletek!