2019.OKTÓBER 25., PÉNTEK

HELLO IZOMLÁZ! RÉGEN LÁTTALAK!

Kezdetét vette az izomlázas korszak…

Amikor sokáig nem sportolsz és nekiállsz egy intenzív tréningnek és utána hetekig, akár hónapokig izomlázzal harcolsz. Nincs ellenemre amúgy. A munkám gyümölcsének fogom fel a fájdalmat.

Valószínűleg a tréningsorozat, amit választottam nem éppen a legkönnyebb, de Márti szerint így legalább jobban tudom majd értékelni az eredményeket. Milyen igaza van.

Természetesen nem most estem neki a kemény sportnak először Emma születése óta.

A császármetszés után már a 4. hónapban nekiálltam lightosabb gyakorlatoknak. Főként jóga és nyújtások. Majd Mártival is elkezdtük az edzéseket. Ő hívta fel rá a figyelmemet, hogy mennyire féltem a hasizmaimat a műtét után és véleménye szerint totál kikapcsoltam őket. Itt is igaza volt, mert egyáltalán nem használtam őket. Még felülni is oldalasan ültem fel és soha nem csináltam hasizom gyakorlatokat. Így onnantól kezdve hasizom mindig a tréning része volt. Nem beszélve arról, hogy a második terhesség alatt kifejlesztettem egy enyhe diastasis recti-t, ami annyit tesz, hogy a két hasizomfal annyira eltávolodik egymástól, hogy utat hagynak a beleknek. Magyarul sérvnek is szokták nevezni. Szerencsére nekem nem lett olyan komoly, de sok nő küzd ezzel szülés után és ha komolyabb, akkor csak műtéttel lehet helyre tenni. Ugyanis, ha a kötőszövet meglazul, azt semmilyen gyakorlattal nem lehet feszesebbé tenni csak szikével, akárki akármit is mond. 🙂

Tehát a sport része nagyon vágányon van. Napi 20-40 perc sport, kardió, HIIT és izomerősítő gyakorlatok. Nem is kell több az elején, hogy visszakacsingassanak azok az izmok.

Aztán tegnap este elgondolkodtam a többi ponton. Habár még csak az első hétnél tartok, a Youtube-os videókat még nem tudtam lerakni. Véleményem szerint nem lehet mindent egyszerre.

Viszont igyekeztem a „Mysteri diagnosis” sorozat helyett TED előadásokat hallgatni. Ha már videózom, akkor legalább ne badarságokat nézzek és tanuljak valamit. Viszont ugye a cél teljesen elhagyni az esti videózást és helyette felvenni a könyvolvasás szokását. A könyvolvasás is szépen el tudja szenderíteni az embert, igaz? Aki volt kollégista az tudja. A szilencium első órájában mindenki kidőlt.

Az utolsó pont, amit megemlítek az étkezés.

 Szuperul megy, nagyon vágányon van. Észrevettem, hogy néha túl szigorú voltam magammal és amikor sajtot ettem például, akkor utána lelkiismeret furdalásom volt. Ennek vége. Nem vagyok hajlandó magam tovább ostorozni. Megálljt parancsolok a belső büntetőmnek és elhallgattatom. Elvégre ÉN vagyok a főnök nem ő.

Tehát az intermittent bőjtölés tényleg nagyon jó és betartható.

Eszembe jutott, hogy fiatalabb koromban is ezt a fajta táplálkozási ütemet követtem, hiszen sosem ettem reggelit. Aztán mióta otthon voltam a gyerekekkel 9-10-re pont megéheztem és elkezdtem enni. Aztán ettem kettőkor, meg négykor meg este nyolckor és a kilók csak úgy jöttek fel rám.

Végérvénybe arra kell odafigyelni, hogy abban a 6 órában, amiben „ehetsz”, miket viszel be a szervezetedbe. Ennyi. Nem éhezek és állandóan energetikus vagyok, jól érzem magam a bőrömben.

Aztán lehet vitatkozni, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés vagy sem…

Szerintem mindenki más.

Miért kéne kora reggel megerőszakolnom szegény gyomrom valami nehéz étellel, amikor még magához sem tért?

Az igazság az, hogy neked is meg kell találnod azt az életformát és étkezési ütemet, ami neked működik. Vannak ismerőseim, akiknek lehetetlen lenne az intermittent fasting, mert például ebéd előtt 2 órát lenyomnak az edzőteremben és, ha előtte 2 órával nem esznek, összeesnek.

Ennyi volt a mai bejelentkezés, induljon a nap. Lassan felkelnek a gyerekek. Miának már előkészítettem a meleg tejet. Szerencsére este már nem volt láza. Ma jön a nagypapája, úgyhogy már nagyon izgatott. Én is – végre van egy extra bébiszitterem. Mihez is kezdjek ezzel a sok idővel? 🙂

A málnamánia Mexikóban