Ha kérni kell, akkor sokan ledermednek. Én is. Igyekeztek elviccelni, vagy ha elég vastag a bőr az arcodon (ami mindig hatalmas nagy előny), akkor kérsz és kérsz és kérsz és akkor kapsz és kapsz és kapsz.
Tehát tegnap reggelinél Jimben ismét nem csalódtam. Nemrég olvatam ki Susan Jeffers könyvét, hogyan cselekedjünk a félelem ellenére – Jim csak lazán Susinak hívja a világhírű írót és jól ismeri. Persze nekem csak tátva maradt a szám. Létezik olyan híresség az önfejlesztés világában, akit nem ismer személyesen? Még T. Harv Eker is szóba jött. Habár neki a szemináriumain vett részt személyesen és onnan ismeri. Másfél órás beszélgetés után már a második kávémnál tartottam (igen, a kávé kihívás már aznap bebukott – ehhez nincs lelkierőm jelenlegés nem is akarom, hogy legyen), amikor férjem utasított, hogy menjek már hozzak magamnak reggelit, mert lassan mennünk kell. Majd a reggeli legvégén mertem kimondani, hogy:
„Jim, nagyon boldog lennék, hogyha te lennél a mentorom, de mindenhol azt olvasom, hogy valamit adni kell a mentornak cserébe és őszintén fogalmam sincs, hogy én mit adhatnék neked…”
Erre mosolyogva Jim lenézett az ölébe lévő gyönyörűszép Emmámra és megszólalt: „Ezt… Boldogságot!”
Ugyanis unokái az Egyesült Államokban élnek és bizony nagyon hiányoznak neki. Persze még itt is előjött bennem a „nem merek kérni” mentalitás és egy viccel próbáltam elütni a szituációt, de úgy néz ki, gyakrabban fogjunk őt látni. Sőt Európába is ellátogatnak párjával, remélem Győrbe is.
Első feladatnak hozott is nekem egy könyvet, amit már el is kezdtem olvasni. Michael A. Singertől a “The untethered soul” című könyv. Természetesen pont az, amire most szükségem van – a belső kis bírálóm kivégzése tudatossággal. Hiszen ezen dolgozom már régóta.
Őszintén szólva ilyen nagytudású személyes mentorom még soha életemben nem volt. Kicsit bátortalanul állok hozzá a dolgokhoz, mert az első mindig különleges. Az ayahuasca nevezetű teát már régóta megismertem hívből és már az elején biztos voltam benne, hogy ki fogom próbálni. Abszolút feltétel a fejlődéshez és ezt több mentorom szájából is hallottam. Az Amazonon sámánok által tartott szertartás keretein belül élheti át már akárki ennek a tisztító kúrának a csodáit, ami állítólag mindig hányással kezdődik, majd egy másik dimenzióból ismered meg saját magadat, de főleg a tudatalattid. Félelmetesen hangzik. Több napos élmény is lehet. Dr. Máté Gábor használja sikerrel a függőségben szenvedő emberek kezeléséhez. Persze illegális. Főleg Kanadában, ahol ő él és munkálkodik. Egyik nagy kedvencem, sokat hallgatom Youtube-on.
DE!
Mexikóban sem éppen a leglegálisabb dolog a világon.
DE!
Persze, hogy Jim egyik legjobb barátja egy közeli sámán, aki vezet ayahuasca szertartásokat és Jim meleg szívvel ajánlja. Másfél órára innen… Öhöm… Viszont megkérdezte, hogy nem szedek-e valamit, mint Prozak vagy akármi, mert akkor nem ajánlatos. Egyértelmű, hiszen a szertartás elmejáték. Viszont tiszta vagyok, mint a… ide nem jut eszembe semmi. Úgyhogy lehet még bevállalok egy ilyen kalandot is ittlétem alatt. Biztos nem bánnám meg. Habár véleményem szerint egy nagyon enyhe terhesség utáni depresszióban szenvedek, de nem szorul gyógyszeres kezelésre, mert a fókusz-pókusszal és a pozitív gondolkodással kordában lehet tartani. Előfordul, ha az ember egy másik kontinensre költözik egy 3 éves és egy 6 hónapos babával, ahol együl nemigen járkálhat sehova, hogy picit befordul. Ez így van rendjén.
Viszont tegnap a reggeli után voltunk Guadalajara-ba anyóssal. Hosszú nap volt nagyon. Vettünk egy hűtőt az egyik házba (Mexikóban most volt az „akciós hétvége”, aholis minden sokkal olcsóbb – olyasféle, mint a black Friday), elkezdett shoppingolni Miának ruhákat (imádja – én utálom, így ráhagyom), majd pedig beugrottunk egy két helyre ügyeket intézni. Ilyenkor érdemes mászkálni a városban, mert nincsen dugó. Amúgy néha 2-3 óra eljutni a város egyik pontjából a másikba. A napot egy laza estebéddel koronáztuk meg. Hazafelé Mia baba énekelt és be nem állt a szája másfél órán keresztül. Hihetetlen honnan van benne ennyi energia. Énekelt spanyolul, angolul és még magyarul a Mókuska is becsúszott.
Pár év és 4 nyelven fog folyékonyan beszélni a kislányom (meg a másik is) nagyon büszke anyuka vagyok.
Még a reggelire visszatérve Alexra rájött a szocializálódhatnék és elkezdett ismerkedni. Mivel Mia alapban mindenkihez odamegy, ezért Alex begyűjtött 2 telefonszámot is, akikkel a közeljövőben összejövünk. Az egyik Mia ovis társa volt Kaliforniából, ők LA-ből jöttek. A másik pedig egy család, akik mindig itt töltik a hétvégét a hotelban.
A hotel.
Ez a hotel, ahol megesküdtünk.
A mai napig jó érzés tölt el, amikor belépünk a hotelba. Óriási kert, úszómedence a tóparton és óh de csodás. Az igazat megvallva néha visszanézek és úgy érzem magam, mint amikor hegyet mászol és visszanézel a mélybe, majd elcsodálkozol, hogy honnan jöttél és miken mentél keresztül. Beleszédülsz. Néha hihetetlen, de mégis igaz.
Tehát igen, igazán jól telt a nap és kezdődhet ez a csodálatos hét is. Még egy kép a végére – our street – that is Mexico for you. 🙂
Leave A Comment