2019.NOVEMBER 07., CSÜTÖRTÖK

NAH MOST VAGY SOHA?!

 

Most csapott át nehézzé ez a cukormentes élet. Esténként masszív cukor hiányosságom van és már-már azon kapom magam, hogy egy nagy adag Hagen Daazs fagyira gondolok, vagy egy desszertre a Domino pizzériából.

Utánanéztem, hogy depressziós vagyok-e, mert esténként levert a kedvem. Viszont 10 tünetből csak 2 jellemző rám – fáradtság és levertség. Semmi alvászavar, semmi öngyilkos gondolatok és az étvágyam is olyan, mint 20 éve volt. Nagy és egészséges – kivéve a cukor kívánosságot.

 

screenshot-2019-11-06-at-20-21-06

 

Cukor-cukor-cukor – abszolút függővé tesz, majd porba dönt és a földig rombol.

Említettem már, hogy meginvitáltak minket Cancunba? Egy egész hétre. Csak én, Alex, Emma és Mia – ja és férjem féltestvére, apja és mostohaanyja. Habár maga a tengerpart persze nagyon csalogató és aki már volt Cancunban, az tudja, hogy annál kékebb és tisztább vizet szinte a világon sehol sem talál…

 

screenshot-2019-11-06-at-20-23-27

 

de néha jobb a lelki nyugalom. Van, amikor úgy gondolom, hogy túl őszinte vagyok és van, amikor pedig úgy, hogy túl naiv. Viszont az igazság az, hogy legyen bárhogyan is, nem tudok rajta változtatni és nem is akarok. Az ember nem tudja megváltoztatni ezeket a legbelsőbb és legalapvetőbb tulajdonságait és nem is kell. Éppen ezért minden alkalommal, amikor férjem ezen családjával vagyok nem érzem magam autentikusnak. Egy cseppet sem. Mindig azon kapom magam, hogy visszafogom magam, odafigyelek mit mondok és csak kényelmetlenül feszengek, mint valami paci, akit most törnek be éppen.

Én azt mondom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy feszengéssel töltsem.

Vannak emberek, akiket az Isten nem arra teremtett, hogy egy légkörben legyenek. Így maradunk. Nem kell megjátszani, ami nem létezik. Az élted végén úgyis a kérdés az lesz mennyire élvezted az életedet és nem pedig az, hogy mennyire jól tudtad magad előadni és megjátszani magadat olyan emberek előtt, akikről úgy gondoltad, hogy számodra fontosak lehetnek.

Sajnos a legtöbb stereotípus igaz. Az anyóssal is így van. De ezen lehetne vitatkozni. Ha nő vagy és ha férfi, az anyós nem kívánatos személy, mindegy mennyire easy going. Az egyik legnagyobb gond az anyóssal, hogy van beleszólása, még akkor is, ha a homokba dugjuk a fejünket és megjátszuk, hogy nincsen. Tagadásnak hívják. Csak gondolj bele, a nő, aki felnevelte és beprogramozta a féjed/feleséged. Egyetlen egy gondolat, egyetlen egy szó elég tőle ahhoz, hogy elültessen egy ici-pici bogarat a kedvesed fülébe, amely majd hétről hétre nagyobb lesz, mígnem előbújik és: veszekedés. Elkerülhetetlen. Legyen akármilyen áldott jó és aranyos és kedves az az anyós. Sajnos ezzel mindenkinek meg kell tanulnia intelligensen együtt élnie.

Ma volt az első nap, amikor hiányzott Európa. Az 5. héten. Az emberek, az étel és az infrastruktúra. 🙂

 

screenshot-2019-11-06-at-20-33-50

 

Miának is hiányzik. Ma mondta pont, hogy mikor megyünk haza a mi házunkba, mert ez az abolita (nagymama) háza és neki hiányzik a régi, kicsi házunk! Hahahaha! Igen! Lekicsizte a győri lakásunkat. Megbocsájtottam neki. Miért? Mert ez a ház, ahol jelenleg élünk 350 m2-es. Magyar viszonyoknak megfelelően ez óriási. 4 szoba 2 fürdő, nappali, iroda, raktár, bejáró gardrobe stb. Egész dope. ENNEK ellenére hiányzik neki a “kicsi lakás”. 🙂 De még 3 hónap… várhat szegénykém picit.

Holnap ismét edzés: kemények, nagyon kemények és nem hazudok, az 50%-át kihagyom idióta kifogásokkal. Még van izomlázam, beteg vagyok, fáradt vagyok, dolgoztam, vendég volt, késő van, kora van stb.

Holnaptól bekeményítek!

Facebook