Eckhart Tolle egy német származárú spirituális vezető. Kanadában telepedett le, Vancouverben. Az 1948-ban született író 29 évesen depresszív állapotában keresztül ment egy erőteljes belső átalakuláson. Az elkövetkező években sétált, ült.
A most hatalma és az Új Föld című bestsellerek szerzője. 2008-ban a The New York Times egy cikkében a „Nemzet legnépszerűbb spirituális tanítója”-ként utaltak rá.
Nagyon gyors és nagyon könnyű olvasmány. A mondatszerkezetek egyszerűek. Kérdések és válaszok találhatók a könyvben. Rávilágít az úgy nevezett EGO-ra és tudatosítja, hogy pontosan mi az és hogyan lehet vele bánni, továbbá, hogyan befolyásolja mindannyiunk életét. Ragyogó könyv a változatosság tiszteletére. Ha az ember nem csak motiváló vagy pénzügyi, egészség könyveket akar olvasni, ez a könyv egy csodálatos frissítő.
Sosem voltam túlságosan spirituális, de ezt a könyvet nem tudtam lerakni a kezemből. Magamra ismertem a könyvből és segített nagyon sok mindent megértenem. Néha csak egy gyenge racionalizálásnak gondoltam olvasás közben, de egyre jobban elhittem, amiket az szerző írt.
Elvégre mindenkinek van EGO-ja és ezt mindig is tudtuk. Miután elolvastam, alig vártam, hogy elmondhassam páromnak miket tudtam meg. Elmeséltem neki a könyvet az elejétől a végéig. Mivel, amikor egy könyvet olvasok, akkor én előszeretettel húzogatom alá a legfontosabb mondatokat, kijelentéseket. Így végül is felolvastam neki a könyv lényegét. Miért? Mert szerintem a könyv a kapcsolatokról is szól. A saját magaddal való kapcsolatról és a másokkal való kapcsolataidról. Gyönyörű, hasznos és nagyon jó olvasmány. Vágjunk is bele a tartalomba:
A tudatos élet
Rögtön a tulajdonjog képtelenségével kezdi az író. Valamit birtokolni abszolút ötlet, ha a Földről beszélünk, egyszerűen lehetetlen.
„És minél többet birtoklok, annál több vagyok – mondja az EGO, mivel az EGO összehasonlítással marad életben.”
– Eckhart Tolle
El kell engedned a dolgokhoz való ragaszkodást. A birtoklás, tehát a tulajdon fogalma, csak egy fikció, melyet az EGO hozott létre azzal a céllal, hogy ki tudjon magaslani, ki tudjon tűnni és különlegesnek érezze magát.
A gondolkodásunk az elménk tartalmának összessége, amely pedig a múltban lett beprogramozva.
Ítélkezés, panaszkodás, megsértődés
Dale Carnegie egyik nagy tanítása volt, hogy ne ítélkezzünk. Ha másokat elítélünk, azzal csak saját egonkat erősítsük és tápláljuk. Panaszkodás a másik kedvenc eszköze egonknak, hogy erősítse magát. Mindegy, hogy hangosan panaszkodunk, vagy csak a fejünkben zajlik le. Nincs közte különbség. Miért? Amikor panaszkodunk, akkor igazunk van. Mi vagyunk a jók. A személy vagy szituáció, amiről panaszkodunk pedig a rossz. Semmi sem létezik, ami jobban erősítené az egonk, mint amikor igazunk van…
Viszont másoknak tévedniük kell, hibásnak kell lenniük, rossznak kell lenniük ahhoz, hogy neked igazad legyen és ezáltal nőjön az egod és ezáltal saját magad lehess.
A megsértődés az ego egy másik taktikája, hogy energiához és figyelemhez jusson. Az ego imádja. De ezt ki csinálja? A tudatalattid, az egod.
A reakcióhiány nem a gyengeség jele, hanem az erő jele! Úgy hívjuk, hogy megbocsájtás. Megbocsájtani inkább átnézni. Átnézni az egon és meglátni a józanságot, az épelméjűséget.
Mi az EGO pontosan?
Az ego az tudattalanság. Az ego az valami ismeretének a hiánya. Az ego az egy felügyelet nélkül hagyott agy, elme és tudatosság. Az ego az egy autó pilótára állított élet. Egy elpazarolt élet, ha így tetszik.
Hogyan nyomhatom el a saját egom?
Mindössze annyit kell tennünk, hogy érzékeljük jelenlétét. Nem kell más hozzá, csak tudatában lenni, tisztában lenni vele. Érzékelni. Ez minden.
Teljesen mindegy, hogy milyen viselkedési formát produkál az ego, mert a célja mindig egy és ugyanaz: a kétségbeesett szükséglet, hogy kilógjon, hogy különleges legyen, hogy irányítson és hogy figyeljenek rá.
Miért is kritizál az ego?
Az érzelem, amely az ego minden tettét irányítja, mint például maga a félelem. A félelem. A félelem, hogy senkik vagyunk. A félelem, hogy nem létezünk. A félelem a haláltól.
Ha más több, ha más többet tud, többet tud megtenni, több tulajdona van, akkor az ego fenyegetve érzi magát a „Kevesebb vagyok” érzés által. Ekkor az ego rögtön megpróbája helyreállítani magát, hogy elkezdi kritizálni a másik ember értékét, tulajdonát, képességeit vagy tudását. Logikus, nem igaz?
Szerepeket játszva
Az ego szerepeket játszik annak érdekében, hogy megkapja, amit akar. Ezek a szerepek a legtöbbször tudattalanok számunkra. Ha az egok nem kapnak dicséretet, csodálatot, akkor negatív reakciókat próbálnak előhívni és azáltal figyelmet kapni: „Kérlek mondd, hogy létezem! Kérlek mondd, hogy nem vagyok jelentéktelen!”
Áldozatot játszva
Az ego identitása maga a probléma. Áldozatként érezni magunk az ego egyik nagy taktikája. Hasonlóan a panaszkodáshoz, felháborodáshoz, kritizáláshoz vagy ítélkezéshez – az áldozat szerepe által az ego ismét különlegesnek érezheti magát és ezzel nő, erősödik.
Ha sajnáltatom magam, valaki nagyon rosszul bánt velem, igazságtalanul bántak velem, akkor áldozat vagyok. Amíg áldozat vagyok, addig van problémám. Az ego identitása maga a probléma!
Gyermekek
Meg kell engednünk gyermekeinknek, hogy hibázzanak. Különösképp még mielőtt elérnék a felnőtt kort. A szenvedés mélyebbre hajtsa őket és a szenvedés tüze idővel átalakul a tudatosság fényévé.
Továbbá ne adjuk be a derekunkat a most-ban. Különben a gyermek megtanulja:
„Minél boldogtalanabb leszek, annál valószínűbb, hogy megkapom, amit akarok.”
Ez egy nyilvánvaló recept egy diszfunkcionális felnőttkorhoz. Az ego frusztrált lesz, mert a szülő nem válaszol, nem reagál.
Tudatossággal az ego ellen
Amikor negatívság van bennünk és tudatosan észleljük ezt, hogy valami bennünk élvezi ezt a negatívságot, akkor tudatában vagyunk, hogy az ego dolgozik. Ebben a pillanatban az identitásunk áttolódott az egonkról a tudatosságba. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság nő, miközben az ego zsugorodik.
Ne essen félreértés, a negatívság cseppet sem intelligens. A negatívság MINDIG az ego. Nagyon sok ember igazán saját maguk ellensége. Miért? Mert az energia, amit a szituáció megoldására kéne felhasználni, teljesen elhasználódik az ego által.
A fájdalom-TEST
Tulajdonképpen mi nem gondolkodunk. A gondolkodás történik velünk. Az úgy nevezett „fájdalom-test” egy fájdalom függőség. Mindenkiben van valami, ami időközönként keresi a fájdalmat, keresi a boldogtalanságot. Bármely esemény okozhatja elszabadulását akármikor. A fájdalom-test, mely enni akar, akár még a legjelentéktelenebb eseményt is használhatja, mint okot a táplálkozásra. Valaki mondd vagy csinál valamit és BUMM. Elszakad a cérna.
Pozitív gondolatoknak teljesen más az érzelmi tónusuk, mint a negatívoknak. Ugyanaz az energia, de más frekvencián vibrál. A fájdalom-testnek a fájdalom és szenvedés egyenesen örömet jelent. Olyan, mint egy pszichológiai parazita.
Ha van valaki a környezetedben, lehetőleg egy családtag vagy a párod, akkor a fájdalom-test megpróbálja őket provokálni, felidegesíteni. A drámákból tud a legjobban táplálkozni. A másik ember fájdalom-testje is fel akarja kelteni a tiéd, így végeredményben a két fájdalom-test egymást feltölti energiával. Sok-sok kapcsolat esik át rettenetes fájdalom-test harcokon rendszeres időszakonként. Minden esemény után a partnerek kibékülnek és egy viszonylag nyugodt időszak következik, ameddig az ego azt engedi.
Meditáció
A meditáció által eltüntetjük a fájdalom-testet azáltal, hogy nem gondolkodunk és a jelentben vagyunk. Még akkor is, ha másokat okolni, hibáztatni megalapozott és igazad van, csak a fájdalom-testedet táplálod a gondolataiddal és megrekedsz a saját egodban. Magyarul saját magadnak ártassz vele a legtöbbet. Az emberi tudattalanság nagyon veszélyes dolog. A megoldás mindig a megbocsájtás.
A megbocsájtással eltűnik az áldozat identitásod és az igaz erőd kerül felszínre. Ez a jelenlét ereje. Ahelyett, hogy hibáztatjuk a sötétséget, hozzuk be a fényt.
A NEM-ellenállás a legnagyobb hatalom
Amikor kritizálnak téged, hibáztatnak valamiért, szidnak, akkor ahelyett, hogy rögtön reagálnánk, csak várjunk. Ne védjük meg magunk (az egonk) rögtön, hanem várjunk. Ne csináljunk semmit. Engedjük meg, hogy az önképünk megszűnjön létezni és figyeljük meg, hogy milyen érzés ez legbelül. Az első pár másodpercig nagyon kellemetlen érzés lesz. Mintha összementünk volna. Valójában megnővünk és fejlődünk. Valószínűleg erre gondolt Jézus, amikor azt mondta: „Tagadd meg magad.” vagy „Fordítsd a másik orcád.”
Ily módon mindig nyugalomban leszel.
Jómagam is kipróbáltam ezt a technikát és minden egyes szava igaz az írónak. Egy hölgy elkezdte lekiabálni a fejem, mert szerinte rossz helyen parkoltam és nem tudott mellettem elhaladni a kocsijával. Visszakiabálhattam volna (mint azt szoktam is), mivel az utca egyirányú volt és be se szabadott volna neki jönni, mivel rossz irányba haladt a kocsijával, de mégsem mondtam semmit. Néztem rá, megértően, miközben kiszállt a kocsijából és visított felém. Szőrnyű érzés volt az elején. Valaki igazságtalanul ordibál veled. Utána még 1-2 percig ez a rossz érzés velem maradt. Aztán talán másnap, amikor visszagondoltam az eseményre valami fantasztikus dolog történt. Megértettem! Megértettem, hogy a hölgy egoja beszélt hozzám. Megbocsájtottam neki és lehet, hogy hülyén hangzik, de sokkal bölcsebbnek, de legfőképp nyugodtabbnak éreztem magam ezáltal.
Miután ez az első incidens megtörtént hirtelen rengeteg hasonló szituációval találtam szemben magam. Még mindig kényelmetlenül érint, de úgy érzem, hogy megéri, mert az ember nyugodtabb és nemcsak megérti, hanem megbocsájt embertársainak.
Utolsó gondoltaként a TV nézésről:
A tévénézés például a tudat teljes elvesztése. Tévénézés közben teljesen tudattalan állapotba kerülünk.
Like-old Facebook oldalam, hogy hozzáférést nyerj nyerő tippekhez itt: Facebook oldalam
Fogadjátok szeretettel egyik animált videóm:
Oszd meg barátaiddal is: