Emlékszem, 14 éves voltam, amikor Freddie Mercury, Queen, biztos, hogy nagyon sokan ismeritek, biztos, hogy nagyon sokan szeretitek, zenéket hallgattam, éjt nappalá téve, valahogy az édesanyám egyszer mutatott Freddie Mercurytól egy zeneszámot, és onnantól fogva teljesen függő lettem, megvásároltam a róla írt könyveket, megvásároltam akkor még ezeket a VHS videókazettáit, és azt néztem, azt énekeltem, azt élveztem. Tudom ez kicsit furcsa, de úgy igazából soha nem voltam normális. És emlékszem, amikor 14 éves voltam, akkor hallottam Freddie-től az egyik számát, és gondoltam, hm, de jó lenne, hogy ha érteném, hogy miről beszél. Illetve, hogy miről énekel. És ekkor jött az az ötlet, hogy miért nem megyek Fertődre továbbtanulni, ott ugyanis van angol oktatás. Úgyhogy emlékszem, én nagyon-nagyon belelkesedve, a kis, ugye akkor még általános iskolás voltam, a kis általános iskolás történelemkönyvembe és földrajzkönyvembe írogattam bele, hogy Fertő angolul tanulás, Fertő, mert egyszerűen nekem ez volt a miértem. Igen, néha egy ilyen egyszerű miért is elég, hogy megértsem azt, hogy a már 91-ben elhunyt Freddie Mercury mikor énekel a zeneszámaiban. Abban viszont nem csalódtam, hogy megtanultam angolul, mivel véleményem szerint a világon az egyik legjobb döntés volt, és hogy ha te is tudod arra ösztönözni magadat, hogy megtanulj angolul, és van rá lehetőséged, akkor mindenképpen arra szeretnélek biztatni, mivel nekem nagyon megváltoztatta az egész életemet az, hogy tudok angolul, és épp ezért rengeteg olyan angol irodalomhoz van hozzáférésem, ami magyarra még nincsen lefordítva, meg valószínűleg soha nem is lesz.
Na, tehát itt kezdődött az én kis kalandos utazásom, elkezdtem Fertődön az iskolát, és rá kellett döbbennem, hogy ott inkább business english van, ami lefordítva annyit tesz, hogy üzleti angol nyelv. És, habár elég intenzíven tanultuk, persze az alapdolgokat megtanultam a középiskolában, a nyelvtant, a ragozás, a különböző igeidőket, de beszélni azt egyáltalán nem tanítottak nekünk, hanem mint általában az összes középiskolában, teszteken kellett megfelelni, és ugye az volt a király, aki ötöst kapott. Én nyelvekből mindig is pocsék voltam, úgy hogy középiskolában is úgy kellett átrugdalni engem, amikor volt az angolból az érettségi, mert én angolból is érettségiztem. Mivel nekem nincsen nyelvérzékem. Úgyhogy pont ezért megszeretnélek nyugtatni, hogy ha azt gondolod, hogy neked nincsen nyelvérzéked, az nem oszt, nem szoroz, valószínű igen, egy picit keményebben kell tanulni annak, akinek nincsen nyelvérzéke, de ugyanúgy lehetséges, és ugyanúgy meg lehet tanulni akár több nyelven is folyékonyan beszélni. Tehát, amikor én kikerültem a középiskolából, akkor én Bécsbe kerültem, ahol a bécsi gazdasági egyetemen kezdtem el tanulni, és az egyetemen ismét business english volt. Ez az üzleti angol, úgy igazából másról nem beszéltünk, csak Skócia gazdasági helyzetéről, hogy milyen politikai nehézségek vannak Kubában, a számvitelen belül milyen szakszavak vannak, jog, közgazdaságtan, és minden végül is, ami a gazdasággal kapcsolatos, ott a szakszavakat belénk verték angolul. De természetesen, amikor angolul meg kellett szólalnom, akkor hebegtem, habogtam, nem tudtam, hogyan kell összerakni normálisan egy mondatot. Camon englishnek hívják, ugye ezt a beszélt nyelvet, amit végül is nem az iskolában tanultam meg.
Na, tehát most, hogy így felcsigáztam az érdeklődést, akkor el is mondom, az én technikámat, az én stratégiámat, hogy én hogyan tanultam meg angolul. Németül ugye én már előtte tudtam, és mivel Bécsben éltem, a németet azt én tökéletesíteni tudtam. Viszont az angol, ugye mivel nagyon kevés emberrel tudtam angolul beszélni, és nem is igen használtam, az volt igazából a nagy kihívás, és én mindenképpen meg akartam tanulni angolul. Tehát amiért meg akartam tanulni ezt a camon englisht, mindenképpen az az volt, hogy ugye a Queen számokat megértsem, a másik pedig az volt, és most lehet, hogy hülyének fogtok nézni, hogy én szeretem a filmeket és a sorozatokat angolul nézni, mert nekem valahogy a szinkronizálás az nem adja vissza azt az életérzést. Nem tudom, például ismeritek-e a Frozent, a Jégkirálynőnek fordítják azt hiszem magyarra, és hogy ha tudsz angolul, akkor hallgasd meg egyszer a Frozen-nek a betétdalát angolul, majd pedig hallgasd meg magyarul, és a kettőnek körülbelül köze nincsen egymáshoz. Tehát az angol variáns úgymond egy gyönyörű szép, igazából a kislányoknak erőt és önbizalmat adó betétdal, és ezt én is előszeretettel hallgattatom amúgy a kislányaimmal. A magyarul, az pedig úgy igazából nem nagyon van neki értelme. Vagy lehet, hogy csak én vagyok hülye?
2005-ben kezdődött az egész, amikor kiköltöztem Ausztriába, egyedül, egy magyar ismerősömnek az ismerősével, akit végül is előtte nem ismertem, és ő mutatott be nekem egy olyan lehetőséget, hogy angol sorozatokhoz le tudod tölteni az interneten magyar feliratot, valami számomra totál érthetetlen, furmányos és zseniális módon. Az első félévem Ausztriában az körülbelül úgy telt, hogy reggel felkeltünk, elkezdtük nézni a 24-et, és nem tudom, délbe abbahagytuk, és ott kezdődött nekünk igazából csak a nap. Ha már nézted a 24-et, akkor nagyon jól tudod, hogy függővé tesz. És talán ez volt a szerencsém, vagy ez volt a szerencsétlenségem, mivel ott éreztem meg úgy igazából annak az ízét, hogy én csak azzal, hogy sorozatokat nézek, tanulok közben angolul. Soha nem fogom elfelejteni, amikor a Jack Bauer-nél tanultam meg az első úgymond kifejezést, hogy „Drop the gun!”. Magyarul dobd el a fegyvert. És amikor erre én így ráéreztem, hogy tök jó, élvezem, amit csinálok, mert tényleg egy élvezhető sorozatról volt szó, plusz még angolul is tanulok mellette. Természetesen ez nem éppen a legidőkímélőbb megoldás, azt bevallom, de valljuk be, legalább így az ember rá tudja magát arra venni, hogy idegen nyelvet tanuljon könnyen, egyszerűen, játékosan, miközben élvezi is azt. Tehát így kezdődött az én kis történetem, itt kezdődött az én kis angol common english-nek a megtanulása, és innentől fogva elindult valami, mivel rájöttem, hogy a kollégiumban ahol laktunk, van egy közös szerver, és oda az IT-sok rápakolnak mindenféle tök jó új filmeket, nem volt feltétlenül legális a dolog, de pénzt kértek érte attól függetlenül, úgy hogy akkor elkezdődött ez a kis őrület, hogy tudtam, hogy honnan kell letölteni hozzá a magyar feliratokat, elkezdtem először nézni a filmeket magyar felirattal, majd pedig áttértem a sorozatokra, amiket este szoktam nézni, néha lefekvés előtt, és emlékszem a Friends, a Jóbarátokat néztem meg először, és nem értettem nagyon, hogy igazából miről beszélnek, mert rettentő gyorsan beszélnek, úgy hogy neked is azt tudom ajánlani, hogy ha ezt a taktikát szeretnéd használni, akkor ne a Friends, ne a Jóbarátokkal kezdjél, mert nagyon gyorsan beszélnek. Az én véleményem szerint. De hát próbáld ki, hogy neked mi fekszik. És én a Desperate Housewives, a Született feleségekkel kezdtem, mert annak rettentően egyszerű a nyelvezete, nagyon lassan és érthetően beszélnek. Én azt először megnéztem az egész, minden összes, minden évadot angolul, magyar felirattal, majd megnéztem mindent angolul angol felirattal, és voltak szavak, amik előjöttek, mondjuk a Gabriellától megtanultam azt, hogy mi az a …, ugye elcsábítani, mivel annyira sokszor mondta, meg olyan jól is mondta, hogy egyszerűen bennem maradt. És a végén már olyan szintre értem el, hogy már angolul néztem felirat nélkül, és a nagy részét megértettem. Majd pedig aztán áttértem más sorozatokra, volt Two and a Half men, King off Queens, How I met your mother, Dr. House. Ha észrevettétek, ez leginkább az összes vígjáték. És titeket is mindenképpen arra szeretnélek biztatni, hogy ha ezt a taktikát ki akarnátok próbálni, akkor mindenképp vígjátékot válaszatok, mert mondjuk, hogy ha elkezdjük nézni a Walking …, nem tudom, hogy mi a magyar fordítása, de az egy olyan sorozat, ahol ilyen zombik vannak, meg halálra ijesztenek, meg bestresszelnek, meg én szerintem van elég stressz az életünkben, nem kell még ilyen ostoba videó sorozatokat is nézni. Tehát mindenképpen, hogy ha így akarod a nyelvet elsajátítani, legyen az akármilyen nyelv, akkor mindenképpen komédiát, vígjátékot, vagy nagyon vicces sorozatokat válogassál magadnak össze.
Úgy igazából magam sem értem, hogy ezek a szemét sorozatok hogyan lehetnek ennyire populárisak. De aztán végül is jobban belegondolok, hiszen ugye a New York Times is 1945-ben jött rá arra, hogy ő nem tudja eladni olyan sikeresen az újságokat, hogy ha csupa jó hírrel, meg önfejlesztő cikkel van tele. Akkor kezdték el belerakni ezeket a rémhíreket, ezeket a szörnyűségeket, ezeket a negatív híreket, és észrevették, hogy nő a példányszámuk. Úgyhogy ezért van az, hogy az összes önfejlesztő tréner, önfejlesztő guru arról beszél, hogy ne nézzél híreket, ne olvassál újságokat, mert egyszerűen ők csak el akarnak adni, és ezt a marketinget követik általában, hogy a rosszról beszélnek, másokat kritizálnak, meg panaszkodnak, meg rémhíreket terjesztenek, mert valamilyen okból kifolyólag az ember azt imádja. De azt is szeretik, hogy ha a pszichológusok kimutatták, hogy ezek rettentő rossz hatással vannak a mentális egészségünkre, rettentő rossz hatással vannak a családi életünkre, az egészségünkre, az anyagi helyzetünkre, és úgy körülbelül mindenre, ami számodra fontos.
Tehát, hogy ha komolyan veszed az életet, szereted magadat, szereted a családodat, akkor ne nézz ilyen ostoba sorozatokat, és filmeket, ne olvassál rémtörténeteket, ne nézd a híreket, hanem hogy ha valamit nagyon akarsz nézni, stand up comedy, nagyon jók vannak, vagy pedig vígjátékok és nagyon vicces sorozatok. És ez évekig így folytatódott velem, és én úgy igazából nem beszéltem angolul senkivel se, hanem vagy németül, vagy magyarul beszélgettem, és egyszer történt, hogy új szobatársat kaptam, ő, aki egy Bulgáriából érkezett csaj volt, és ő abszolút, de nem beszélt németül, hanem csak angolul. Kint azt hiszem angolból vizsgázott, ő angol szakos volt, teljesen mindegy, és belépett a szobába, bemutatkoztunk egymásnak, és elkezdtünk beszélgetni. Körülbelül húsz perc után kaptam az agyamhoz, hogy atya úristen! Én már húsz perce folyékonyan angolul beszélek ezzel a nővel. Tehát én körülbelül így eldobtam az agyamat, mert nem hittem el, hogy én tudok angolul beszélni. És ez volt az első, amikor úgy igazából realizáltam azt, hogy én megtanultam angolul úgy, hogy sorozatokat és filmeket néztem. Aztán persze amikor összeismerkedtem a mostani férjemmel, akkor ő közölte velem, és ez nagyon szíven ütött, hogy pocsék az angolom. Persze, ugye ő alapban Mexikóban nőtt fel, hogy ha tudjátok, ott ő egy amerikai iskolába járt, úgy hogy ő neki angol volt végül is az anyanyelve, de ahogy telt az idő, úgy én is észrevettem magamon, hogy amikor vele vagyok, csak angolul beszéltem, és egyre jobban tudtam angolul beszélni. Úgy hogy ez végül is a második taktika, hogy nem elég csak a videofilmeket nézni, meg a sorozatokat nézni, hanem ugyanúgy az mellett még beszélni kell. Igen, egy bizonyos szintre tök egyedül fel tudod magad hozni. Lásd az én példámat, amikor bejött oda az új szobatársam, és csak úgy elkezdtem vele angolul beszélni. De ahhoz, hogy jól is tudjon az ember, és szépen tudjon, választékosan tudjon az ember angolul beszélni, ahhoz viszont gyakorolni kell. Úgy hogy azt hiszem, két évvel később volt egy hasonló beszélgetésünk a párommal, amikor elismerően mondta, hogy rettentő sokat javult az angolom, és én nekem ez nagyon jól esett akkor, mivel én úgy igazából fel se figyeltem arra már egy idő után, hogy mi angolul beszélgetünk egymással. Mert persze a nőknek nagyon jól esik a bók.
Tehát ezt a két tippet tudnám neked ajánlani, hogy ha nyelvtanulásról van szó, tehát először nézzél sorozatokat és videókat, magyar, vagy angol felirattal, utána hagyd el a szavakat, amik tényleg sűrűn előfordulnak, azt esetleg szótározzad ki magadnak. Egy idő után már automatikusan meg fogod érteni, hogy miről van szó. A második tipp pedig az, hogy használd, használd és használd. És amúgy itt azonnal ki is szeretnék térni egy olyan dologra, hogy mi van akkor, hogy ha én nem merek angolul megszólalni, mert mondjuk kisebbségi komplexusban szenvedem, hogy az én angolom az pocsék. Ugyanez volt velem is a helyzet, amikor kiköltöztem Ausztriába, de ugye ekkor a némettel voltak nekem még gondjaim. Habár én kéttannyelvű középiskolát végeztem, tehát én alapba németül is leérettségiztem, német tantárgyakból, mint például közgazdaságtan vagy számvitel. Ezekből ugye németül érettségiztem, vagy német irodalom például. De attól függetlenül a beszéd az teljesen más, mint amikor az iskolában használom a nyelvet. Tehát igen, nekem az elején az egyetemen problémám volt megszólítani embereket, és elkezdeni velük németül beszélni. És akkor ismerkedtem meg egy magyar csajjal, és ő észrevette, hogy nekem van ez a problémám, nagyon-nagyon kedves volt, és ő mondta, hogy figyelj ide, senkit nem érdekel, hogy az elején hogyan dadogsz, meg habogsz össze-vissza, drágám, ha nem kezdesz el németül beszélni a csoporttársaiddal, az életbe nem fogsz tudni megtanulni németül rendesen beszélni. És valahogy én annyira, anno még fel is néztem erre a lányra, és annyira a szívemhez szólt, és annyira megbíztam benne, hogy megszívleltem a tanácsát, és tényleg, nagyon komolyan vettem. Attól a ponttól elkezdve én rákényszerítettem magamat arra, hogy én németül beszéljek, és rettentően rossz volt. Tehát az egy komfortzóna kihívás volt, egyértelműen az én részemről. De rettentően kicsinek éreztem magam, hülyének éreztem magam, ostobának éreztem magam, amikor németül kellett beszélnem valakivel. Még akkor is, amikor mondjuk az illető, mert azért a WU-ra, arra az egyetemre, ahová én jártam, nagyon-nagyon sok külföldi is jár, de általában mindig valahogyan olyan emberekkel hozott össze a sors, aki hiába volt külföldi, akkor is tök jól tudott németül, tehát mondjuk, hogy ha egy szlovákkal, vagy egy szerbbel, vagy egy franciával beszéltem, még akkor is ez a kisebbségi komplexus ez ott volt bennem, és ez nagyon-nagyon hosszú ideig tartott a számomra, amíg én ezen át tudtam lendülni. Azt hiszem, hát majdnem, hogy két évre volt szükségem, és akkor úgy két év után kezdtem már el azt úgy érezni, hogy már nem érdekel, hogy milyen nyelven beszélek, már nem érdekel, hogy csinálok nyelvtani hibákat. Hanem egyszerűen elfogadtam azt, hogy gyakorlat teszi a mestert.
Még hogy ha esetleg egy bónuszpontot meg tudnék említeni, akkor az az lenne, hogy olvasás. A filmek nézése, hallás után, nem mindenki az a típus, van, aki inkább nagyon vizuális, és hogy ha mondjuk most nem a feliratokról van szó, de a könyvek olvasásából is rettentő sokat lehet tanulni. Ugye nem csak magyarul kell olvasni, hogy nőjön szépen a gyönyörű szép magyar nyelvünkben a szókincsünk, hanem ugyanúgy az angolban is. És ehhez én először emlékszem, amikor elkezdtem angolul tanulni, a … kezdtem el olvasni, nem tudom, hogy mi a magyar fordítása. Csak úgy utalok rá, hogy az a vámpíros film, és nagyon jó volt a könyv, mert iszonyat könnyű neki a nyelvezete. Tehát, hogy ha kezdő vagy, akkor azt a könyvet tudnám neked ajánlani, mivel én kezdőképpen körülbelül kettő idegen szót találtam az egész könyvben. De természetesen nem muszáj csak könyveket olvasni, és itt a bónusz bónuszpont, hanem YouTube videókat is nézzél, természetesen kizárólag az önfejlesztés területén, hogy ha ezt meg tudod magadnak engedni. Továbbá blogbejegyzéseket is olvassál, amik angolul vannak írva. Tehát ennyi volt a mai videó, ezek lennének az én tippjeim, és végül is én jó magam is így tanultam meg mind angolul, mind pedig németül folyékonyan beszélni. A következő nyelv, amit majd meg akarok tanulni, az elkövetkezendő tíz évben, ami most még egyáltalán nem sürgős, de lehet, hogy majd az lesz, az a férjemnek a másik anyanyelve, a spanyol. Mivel a spanyol az rettentően könnyű nekünk, magyaroknak. Ott is pörög az r-betű, és nagyon-nagyon hasonló úgymond a spanyolnak a kiejtése a magyarhoz. Na most nem a spanyol spanyolról beszélek, meg a barcelonai spanyolról beszélek, az … beszélek, hanem az igazi mexikói spanyolról. A férjem kicsit büszke arra, enyhén szólva, hogy ő mexikói, és ugye az inkvizíció miatt a mexikóiaknak a többsége nincsen feltétlenül jóba a spanyolokkal, éppen ezért ő mindig azt szokta mondani, és én ezt valamilyen szinten el is hittem neki mindig is, hogy amit ő beszél, a mexikói spanyol, az a hoch spanyol, az az igazi spanyol. És ezen lehet vitatkozni, én nem fogok, én hiszek a férjemnek, és én tényleg büszke vagyok arra, hogy ő Mexikóból származik. Én ezt a nyelvet fogom majd legközelebb megtanulni. Most még annyira nem sürgős, hogy itt tényleg Európában, meg annyira sokan ismerősünk nincs is, akivel spanyolul lehetne beszélgetni. De arra az esetre, hogy ha majd úgy döntünk, hogy kiköltözünk Spanyolország, kiköltözünk Mexikóba, arra az esetre mindenképpen, és akkor a sorozatok nézése lesz nekem az első számú alapozó, amit majd én elkezdek. Ezt már így el is terveztem, amikor én majd elkezdek spanyolul beszélni, és utána, már amikor valamilyen szinten tudni fogok, persze a férjem ugye közben gondolom, segít majd nekem a nyelvtannal, utána meg majd el lehet kezdeni kivinni a nagyvilágba, és elkezdeni beszélni spanyolul.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok, írjátok le nekem, ide a kommentbe légy szíves, hogy melyik nyelvet tanuljátok jelenleg, milyen problémákkal küszködtök a nyelvtanulás terén? Szeretnélek megkérni titeket, hogy ha esetleg lenne valami kérdéseket, akkor tiszteljetek meg vele, itt a komment részben, nagyon-nagyon szeretném tudni, hogy szerintetek mi a jövő nyelve? Hogy milyen nyelveket kéne tanítani a gyerekeknek, hogy ti milyen nyelveket tanultok, hogy milyen nyelveket szeretnétek tanulni, és plusz természetesen, hogy ha van valami tippetek a sikerközösség tagjainak még, amit én nem említettem, és biztos vagyok benne, hogy még van egy csomó tippetek, kedves nyelvtanulók, legyen akármilyen picike, vagy lehet akármilyen nagy, legyetek olyan kedvesek, hogy osszátok meg velünk, a sikerközösség tagjaival ezt a tippet, hogy hagy tanuljunk mi is, hagy csipegessünk a te tudástáradból. Köszönöm szépen, hogy itt voltál, ne felejtsél el feliratkozni a Youtube csatornámra, hogy ha még nem tetted volna, hiszen minden csütörtökön kijön egy új önfejlesztéssel foglalkozó videó. Nagyon szeretnélek arra is megkérni, hogy ha már kommentálsz, akkor írjad meg, hogy az önfejlesztés területén belül milyen témák érdekelnek, milyen témák mozgatnak meg, és hoznak téged lázba. Végezetül pedig köszönöm, hogy meghallgattál, és jó fejlődést kívánok a hétre. Szia!
