Mi az életed értelme?
Olyan sok helyen lehet róla hallani, olvasni, hogy mindenki okkal van a Földön és minden okkal történik. Mindenkinek van egy hivatása, amit meg kellene találnia. Ezzel az emberiség nagyobb része szenved és én így voltam vele nagyon sokáig.
Mi a hivatásom? A hivatás az legyen a szenvedélyed, igaz? Legalábbis mindenhonnan ezt lehet hallani. Ez az, amivel szolgálni akarod a társadalmat. Ez az, amivel pénzt akarsz keresni.
Ez az, ami igazán téged boldoggá tesz. És elvileg ennek kéne lennie annak a dolognak, amit hogyha csinálsz, akkor az nem úgy érződik, mint hogyha dolgoznál, hanem mint hogyha tényleg nyaralnál, mert annyira jó csinálni, annyira élvezed, hogy nem is munkának tűnik. És ez tök jól hangzik, igaz?
De valójában hogyan is tudjuk ezt megtalálni?
Ha sokat szenvedsz, ha frusztrált vagy, ha nagyon sok negatív dolog ér, negatív emberek vesznek körbe, ha reggel felkelsz és nem vagy boldog, ha reggel felkelsz és belenézel a tükörbe és rögtön valami negatív dolog jut az eszedbe, akár magadról, akár az aznapról, ha nem szívesen mész be dolgozni… Hogyha rettentő sok időt bosszankodással és mérgelődéssel töltesz, akkor nem jól élsz. Lehetsz szegény, lehetsz gazdag, nem számít. Persze a pénz az fontos, de a mai nap mégis a hivatásra szeretnék koncentrálni. Mivel, hogyha megtaláljuk ezt a dolgot, amit élvezünk, szeretünk csinálni, jók vagyunk benn, szolgáljuk vele az embereket, akkor a pénzt következmény lesz.
Tehát pont ezért most a pénzt lesöpröm az asztalról, mivel ma nem arról lesz szó. Továbbá mindenki saját magának határozza meg, hogy mit jelent a siker számára. Aki pénzben méri a sikert, azt most megmondhatom, hogy nem lesz úgy igazából sohase boldog. Mert habár a pénz az egy eszköz és jó, ha van, mégis a sikerhez nincsen túl sok köze. Mivel a siker az inkább egy belső átalakulás.
Minden embernek megvan a maga érdeklődési köre, a maga szenvedélye, a maga vágyai, a saját képességei, amibe jó és az a dolgunk, hogy ezeket kitapasztaljuk.
Mi az, amit élvezel?
Mi az ami, hogyha nekiállsz csinálni felnézel és órák teltek el pedig csak perceknek tűntek?
És ez bizony nem úgy fog működni, hogy leülsz egy nap az asztal elé és elkezded leírni ezeket, és akkor rögtön meg is lesz a válasz, hanem ez bizony egy hosszabb folyamat, amíg ezt te ki tudod tapasztalni. Hogyha eddig persze nem tetted.
Olvass könyveket, bejegyzéseket interneten, keress információkat. Próbáljál ki egy csomó dolgot és egyszerűen ismerd meg magadat!
Hogyha nem vagy vele tisztába, hogy mi a szenvedélyed pontosan, hogy mi az, ami téged lázba hoz, akkor minél több mindent kipróbálsz, minél több mindent csinálsz, annál hamarabb rá fogsz erre jönni.
És persze ezt tudatosan kell csinálni, meg kell magad figyelni közbe. Nem igaz?
De nem kell neked lenni a második Steve Jobs-nak vagy Michael Jackson-nak lenned. Nem kell híresnek, nem kell gazdagnak lenned, egyszerűen csak engedd el magad és tényleg próbáld meg kitalálni, hogy mi az, ami téged hajt előre és motivál.
Mert különleges vagy, és aki ismeri Gary Vaynerchuk-et, neki van ilyen kis anekdotája:
“Nem is tudod, hogy te milyen hihetetlenül sikeres, egyedi, speciális és különleges ember vagy, mivel több milliárd kis fickó próbált eléd kerülni, de mégis te győztél.”
És igen, most a megtermékenyítésről volt szó. És pont ezrét, mert te ilyen különleges vagy neked tök más képességeid, totál más érdeklődési köröd, teljesen más belső értékrendszered és beállítottságod van, mint akármelyik másik embernek. Különleges vagy és ezt el kell fogadni. Ez így van jól.
Szerintem azért nem tudjuk olyan könnyen kitalálni azt, hogy mire vagyunk hivatva, hogy miért vagyunk itt ezen a Földön, mert félünk. Mivel a félelem annyira leblokkolja az energiaáramlatot bennünk, annyira leblokkolja az agyunkat, nem tudunk gondolkodni, tisztán látni, nem látjuk a fától az erdőt. Bár én inkább úgy mondanám, hogy nem látjuk a félelemtől az erdőt.
Félsz belevágni, félsz dolgokat kipróbálni, mígnem ez egy szokásoddá válik. Ilyenkor az ember megáll, elkezd stagnálni és ebből születik meg a frusztráció.
Mert nem tudja, hogy mihez kezdjen, mert félt kipróbálni magát, félt megismerni magát. Erről mindig Ricky Gervais jut eszembe. Ő egy angol komedista és nagyon őszinte.
Ő kijelenti, hogy utál mindenkit, és amikor az előadása végén az emberek abbahagyják a tapsot, ő már fenn ül a repülőgépén, mert nem szeret velük találkozni. Ettől függetlenül mindenki szereti a pasit, mert iszonyat jó humora van. Igazi angol humor. Van egy tök jó tippje arra, hogy hogyan oldjuk meg a félelmet. Ezt valahogyan úgy fejezi ki, hogy
“Úgyis meghalok hamarosan, már nincs sok hátra, akkor meg nem tök mindegy.”
A golden globe-on volt neki pár megjelenése, ahol olyanokat mondott, hogy teljesen el voltam hűlve, hogy hogyan meri ezt egyáltalán. Nem fél a megszégyenüléstől? Ez a pasi nem fél semmitől. Erről eszembe jut Dale Carnegie-nek is az egyik idézete, hogy
“Az élet túl rövid ahhoz, hogy kicsinyesek legyünk.”
Majd Warren Buffet, akinek kint van a falán az univerzum egy nagy plakáton. Az óriási univerzum. És amikor félnek, vagy kétségeik vannak, akkor azt mondta, hogy nincsen más dolga, csak ránézni és emlékezni arra, hogy milyen kicsik is vagyunk, és azonnal megjön a bátorsága.
Személy szerint azt gondolom, hogy ezek a kis taktikák lehet, hogy butuskának hangzanak, de ha tudsz magadnak találni egy ilyen taktikát, ami neked személyesen működik, akkor ez nagyon erőteljes tud lenni.
Az én kedvencem ennek a kettőnek az ötvözése, amit már nagyon régóta használom. Az egyik az, hogy „úgyis mindjárt meghalunk, akkor nem tök mindegy”, a másik meg, hogy „óriási az univerzum, annyi mindent nem tudunk, akkor meg minek szarakodjak”.
Persze innen következik rögtön a ‘thinking big’ a nagyban gondolkodás. Mert hogyha már valaki egy ilyen állapotból tud gondolkodni, akkor ott már nagyon nagy esélye van arra, hogy a nagyban gondolkodás is fog működni. Ami nekem egy nagyon nehéz dolog volt.
A kis beszűkült agyamat kitágítani mindig folyamatba van. Nem akarok ezzel nagyon elszállni, mert még rengeteg dolog van, amiben rossz vagyok, amit javítanom kell. Tőletek is nagyon sok kritikát kapok.
Két csoportra osztom ezeket a kritikákat. Az egyik, aminek abszolút, de nem tudom hasznát venni. A másik, ami nagyon hasznos építő kritika. Általában azoknak az embereknek, akik ilyen hasznos építő kritikát intelligens módon meg tudnak fogalmazni rettentő hálás vagyok.
Nem is olyan rég volt az egyik ilyen. Kiküldtem egy e-mailt és egy úriember visszaírt, hogy ő nem ért sok mindenhez, de az írásban nagyon jó. Habár tetszik neki az, amiket írok a helyesírásom teljesen tönkreteszi az élményt, és ha már magyarul írok, akkor erőltessem meg magam és tanuljak meg helyesen írni.
Első olvasásra persze rögtön sérült az egóm, fel voltam háborodva, nagyon rosszul esett, majd 3 másodperc alatt lenyugodtam és visszamentem ehhez az e-mail-hez, amit kiküldtem és elkezdtem átolvasni. 12 helyesírási hibát találtam benne és teljes mértékben elfogadtam ezt a kritikát. Vissza is írtam az úriembernek, meg is köszöntem neki a kritikát. Azóta sokkal jobban odafigyelek a nyelvtanomra.
Nem kifogásként mondom, de a magyar nyelvtan nagyon nehéz. Hát kicsit elkanyarodtam, de ebből azt akartam kihozni, hogy az önfejlesztés, a fejlődés soha nem ér véget. Mert amíg azt hiszed, hogy na, most már mindent tudok, utána új kapuk tárulnak és új utakra tévedsz, ahol megint új képességekre van szükséged, amiket meg kell tanulj.
Szerintem ez a szép az életben. Nekem ez akkora nagy kihívást jelent, mert soha nem unalmas, mindig van valami új, amit tanulhatsz. Ha kíváncsi vagy és nagy a tudásvágyad, amit ki lehet magadban fejleszteni, akkor ez nagyon érdekessé, széppé és kalandossá teheti az egész életed.
Tényleg azt tudom mondani, hogyha a hivatásoddal még nem vagy tisztában, akkor az önismereti tréningek, könyvek segíthetnek neked. Ajánlom Csíkszentmihályi Mihálytól a Flow című könyvet. Elég vaskos könyv, nem egy egyszerű kellemes olvasmány, de annyira jól elmagyarázza, hogy mi az amikor bent vagy a zónában, amikor benne vagy a flow-ban.
Ezek a tevékenységek azok, amik minket valóban boldoggá tesznek. Mert hogyha egy kicsit is szerencsétlennek, frusztráltnak érzed magadat, akkor szeretném, hogy tudd, hogy ezen akármikor hatalmadban áll javítani. Ha most úgy döntesz, hogy én márpedig az időm 90%-ában boldog akarok lenni – mert ne essünk hibába – nincs olyan ember, aki az ideje 100%-ában boldog és önfeledt, mindig minden szuperül megy neki és pozitívan gondolkodik. Ilyen nem létezik.
De olyan létezik, hogy ideje 90-95%-ában boldog, és amikor valami rossz történik, akkor nem eszi magát rajta órákig, napokig vagy akár hetekig, hanem pár másodperc alatt átlendül rajta. Mert kialakított magának egy olyan beállítottságot, egy olyan értékrendszert, egy olyan mentalitást, életérzést. Oké?
Persze vannak emberek, akik ezzel születnek – én mondjuk ilyet nem ismerek. Szeretném, hogy tudd, hogy ha úgy döntesz, hogy a hátralévő életed 95%-át boldogan, elégedetten, örömben, jóérzéssel akarod eltölteni, akkor az igenis lehetséges!
Jómagam is erre törekszem és statisztikák is kimutatták, hogy a megkérdezettek 80%-a az élet legfontosabb dolgának a boldogságot jelölte meg. Tehát hogyha megkérdezték, hogy miért vagy itt, mi az élet célja, mit akarsz kezdeni az életeddel, akkor azt mondták, hogy én csak boldog akarok lenni.
Ehhez képest a legtöbb ember szenved, frusztrált, ideges, mérges és ezek mind-mind negatív érzések. Ezek mind-mind negatív beállítottságok. Nem igaz? Tehát hogyha tényleg az a célunk, hogy boldogak legyünk, akkor érjük el a célt.
Mivel a célok azért vannak, hogy elérjük őket. Szerintem ezzel egyetértünk. Tehát azt tudnám neked tanácsolni, hogy figyeld meg a gondolkodásmódod, tanulj magadról, tanulj a boldogságról, mutasd a boldogságot, mutasd a sikert, a sikeredet, hogy téged mi tesz boldoggá, mi hoz téged tűzbe.
Figyeld meg, hogy milyen szavakat használsz. Figyeld meg, hogyan reagálsz dolgokra, majd kérdőjelezd meg, hogy miért úgy reagálsz azokra a dolgokra. S, ha tényleg nagyon akarod, nagy erőfeszítésekkel, sok munkával és kitartással lényegesen jobb életet alakíthatsz ki nemcsak magadnak, hanem ugyanúgy szeretteidnek, gyermekeidnek, párodnak, szüleidnek és barátaidnak.
Itt zárom mai soraimat, jövő héten kedden ismét jövök, addig is írjatok nekem az anita@siker.guru e-mailcímre, hogy milyen témákról szeretnétek többet hallani.
