A komfortzóna, illetve a kényelmi zóna kihívásairól van szó.
Nem tudom te hogy vagy vele, de én lépten-nyomon, mindenhol azt hallom, és azt olvasom, hogy ó, az élet a komfortzónán kívül kezdődik, és hogy cselekedj a komfortzónádon kívül, és hogyha a komfortzónádon belül maradsz, akkor stagnálsz.
Te is biztos hallottad már ezeket és ehhez hasonlókat, igaz?
De úgy igazából egy valódi magyarázatot és pontos tippeket még nem hallottam.
És ekkor döntöttem úgy, hogy csinálok erről egy bejegyzést.
Még mielőtt nekiállunk nagyon fontos azt tudni a komfortzónáról, hogy mindenki a komfortzónán – épp ezért hívjuk komfortzónának, kényelmi zónának – belül szereti leélni az életét, mert ott nincs változás, ott nincsenek meglepetések és jól érzi magát az ember. Sokan azt mondanák, hogy úgy elvan a kis langyos vízben, igaz? És mindenki, de mindenki, kivétel nélkül, nem érzi jól magát a komfortzónáján kívül.
Kényelmetlen érzés, rosszul érzi magát, és ez így van jól, mivel mind emberek vagyunk, ezt el kell fogadni.
De akkor mégis miért kéne nekem a komfortzónámon kívül cselekednem, hogyha az olyan kényelmetlen??
Ennek egy nagyon alap pszichológiai magyarázata van.
Ahogy felnőttünk, kaptunk egy értékrendszert, kaptunk egy hitrendszer a szüleinktől, a tanárainktól, a környezetünktől, a városban, az államban, amiben felnőttünk, a vallástól. Ebben pedig vannak úgynevezett korlátozó hiedelmek, amiket amúgy az elméd valóságnak fog fel. A komfortzóna kihívások az egyik legjobb módja annak, hogy megmutasd az elmédnek, hogy ezek a korlátok nem létező korlátok, ezek valójában áttörhetőek.
Valójában mi is történik akkor, amikor komfortzóna kihívásokat csinálunk?
Nem történik más, csak felülemelkedünk a félelmeinken, a félelmeink ellenére cselekszünk és megmutatjuk az agyunknak, hogy, látod, megcsináltuk, és nem haltunk bele.
Tehát első pontban megmutatjuk az agyunknak, hogy minden okés, nincs mitől félned, látod, nem haltunk bele, és ezzel áttörjük, illetve átlépjük ezeket a mentális határokat, ezeket a korlátokat az elmédben, amelyeket te úgy kaptál kicsi korod óta.
Tudósok megfigyelték, hogy körülbelül 5 másodperced van arra, hogy cselekedjél.
Nem tudom, hogy voltál-e te már olyan szituációban, amikor például egy gyűlésen voltál, és hozzá akartál szólni, mert valami olyan hangzott el, amire szívesen reagáltál volna, és vártál. Lefogadom, hogy 5 másodpercbe tellett az az agyadnak, hogy rájöjjön, hogy mi történik, és elkezdjen neked kifogásokat gyártani, és ott tartson téged, ahol voltál, és ne tedd fel a kezdet.
Öt másodperc után, ami után volt benned ez az érzés, hogy na, feltenném a kezemet, mert szeretnék beszélni, 90%, hogy nem fogod megtenni. Általában ezen az 5 másodpercen múlik, hogy megmaradsz-e a komfortzónádban, vagy nem. Hogyha megmaradsz, akkor egy kellemes érzés fog el, mert a kényelmi zónádban vagy, és megnyugodsz, hogy oké, semmi sem fog változni, nem fogok megszégyenülni, nem kell megszólalnom, minden rendben van, ismét a világ szép és jó.
Viszont lefogadom, hogy legbelül mégis ott van benned mélyen egy csalódottsági érzés. Csalódsz magadban, és ez az, ami nagyon szépen, lassan, de biztosan leépíti az önbizalmadat.
Ezért hívjuk a komfortzóna kihívásokat, amikor a komfortzónádon kívül cselekszel, önbizalom növelő kihívásoknak is.
És mi az önbizalom?
Az egy nagyon-nagyon egyszerű dolog: az önbizalom az nem más, mint hogy egy egyén mennyire biztos saját magában.
Ön-bizalom – igaz?
Na, most azok az emberek, akik nagyon ilyen bizonytalanok, abszolút de alacsony az önbizalmuk, éppen ezért, általában kicsi komfortzónával rendelkeznek.
Ezért van ezeknél az embereknél, ha például társaságban vannak és annyira bizonytalanok saját magukban, hogy még csak meg sem mernek szólalni.
Nekik nagyon kicsi a komfortzónájuk, és valószínűleg nagyon ritkán cselekednek a komfortzónájukon kívül, ezért nem tudják azt tágítani.
De, a másik oldalon pedig, biztos, hogy ismersz olyan embereket is, akiknek magas az önbizalmuk, nagyon bíznak önmagukban, és ez ki is sugárzik, méghozzá például zokszó nélkül tudnak több tucat ember előtt egy előadást tartani.
Ne értsd félre, ezeknek az embereknek is van komfortzónájuk, a különbség az, hogy nekik sokkal nagyobb, és ezért több mindenre képesek, és több mindent megtesznek anélkül, hogy félnének. Anélkül, hogy az agyuk közbeszólnak, hogy ez már necces, ez már ismeretlen, ez már nem jó, inkább ne csináld, maradj a komfortzónádba!
Tehát mind a két csoportnak, mind a kétfajta embernek van komfortzónája, csak az egyiknek ilyen kis picike, ezért nagyon kevés dolgokra képes, és ahhoz, hogy ezt tágítsa, bizony, rettentő sokszor ki kell lépni a kis komfortzónájából, mert az tágul amúgy rendesen.
A másik csoport pedig, azoknak pedig nagyobb a komfortzónája, sokkal több mindent képesek megtenni, úgy, hogy nekik fel sem tűnik. Ami az egyik embernek természetes, az a másik embernek néha egyenes lehet a halállal, mert annyira retteg tőle, mert az agyának még nem mutatta meg, hogy ha megcsinálná, akkor sem halna bele.
Na de milyen fajta komfortzóna kihívások léteznek?
Az igazat megvallva, csináltam egy kis kutatást és összegyűjtöttem háromfajta komfortzóna kihívást.
Az egyik, az a professzionális, a hivatásos komfortzóna kihívás, a másik, az az adrenalin komfortzóna kihívás, a harmadik, az pedig az életstílus komfortzóna kihívás.
Az első, a professzionális, az például vállalkozásba kezdeni, könyvet írni, elmenni állásinterjúra, elmenni egy networking estére és ott idegen emberekkel ismerkedni, magasabb végzettséget szerezni, nyilvános beszédet tartani több ember előtt.
Az adrenalin komfortzónához tartozik – és ezt nem nehéz kitalálni – például a bázisugrás, az ejtőernyőzés, a bungee jumping, a hegymászás, vagy megmászni egy vulkánt, esetleg egy mélyvízi búvárkodás.
Az utolsó csoportba pedig az életstílussal kapcsolatos komfortzóna kihívások, például elmenni valahova egyedül utazni, elsajátítani egy idegen nyelvet, elköltözni egy másik országba, felmondani a munkahelyeden, amit nem szeretsz, átlendülni egy irracionális félelmen, vagy pedig végre elhívni azt a bizonyos hölgyet, vagy azt a bizonyos urat az első randevúra.
Végezetül azzal zárnám le a mai kis rövid bejegyzést, hogy a komfortzóna kihívások a leghatékonyabb eszköz arra, hogy ne csak az önbizalmadat növeld, hanem tényleg ráálljál az önfejlesztés pályájára, és megmutasd az elmédnek, hogy a legtöbb félelem irracionális, nem létező, és csak az elmédben létezik.
Ez nem azt jelenti, hogy valami baj van veled.
Mindenki úgy tökéletes, ahogy van, miközben fejlődik.
Ez csak azt jelenti, hogy tudomásul kell venni, hogy mindenki egy bizonyos nagyságú komfortzónával rendelkezik. Hogyha teljes mértékben meg vagy elégedve az életeddel úgy, ahogy az van, akkor nincsen más teendőd, csak élni, adni és szeretni.
De viszont, hogyha vannak olyan területek az életedben – és amúgy valljuk be, a legtöbb embernek azért vannak -, amivel nem vagy megelégedve, legyen az egészségügyi, anyagi, párkapcsolati, szociális, akkor valójában nincsen más dolgod, csak nagyító alá venni azokat a dolgokat, ahol javulnod kell.
Ezek általában, amit a nagy guruk is mindig meg szoktak mondani mindig, a komfortzónádon kívül helyezkednek el.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok velem. Remélem, hogy tudtam segíteni. Ne felejtsetek el kommentelni lent, hogy melyik volt az a rész, amelyik a legjobban tetszett nektek.
