#1 Formáld át a kudarcot tanulássá

Sokan azért nem vágnak bele dolgokba, mert rettegnek a kudarctól. Az agy úgy van beprogramozva, hogy kerülje a fájdalmat. Ezért inkább sokan megmaradnak a kis biztonsági komfort zónájukban, mert azt hiszik, hogy ott nem érheti őket fájdalom. Persze ez is csak egyike a leghíresebb téveszméknek. Azt mondják, hogy csak az az ember nem szenved kudarcot, aki meg sem próbálta. Csak akkor nem hibázol, ha nem csinálsz semmit. Fogadd el, hogyha tényleg akarsz valamihez kezdeni az életben, akkor kudarcokkal fogsz szembesülni. De nem kell ennek ennyire fájdalmasnak lennie. Mi lenne, ha átalakítanánk ezt a szót és „kudarc” helyett „tanulás”-t használnánk. Már rögtön sokkal elfogadhatóbb a dolog igaz? Rögtön sokkal motiválóbb. A világon az egyedüli elismert kudarc, ha valaki feladja.


#2 A haverok szerepe általában rossz

Most tapasztalatból beszélek. Nem bírálni akarok, hanem a valóságot megvilágítani. Hogy reagálsz, ha egy barátod beszámol a legújabb terveiről? Például akar nyitni egy vállalkozást, ami felfújható vízi kacsákat árulna az interneten. Első reakció? A legtöbb ember a következő képen reagálna: Elment az eszed? Ez sose fog bejönni. Ki venné meg? Majd azon kapod magad, de a legtöbb esetben észre sem veszed, hogy sorolod fel neki a dolgokat, hogy miért nem fog összejönni és mik a buktatók. Milyen ez a hitrendszer? Korlátozó vagy támogató? Milyen ez a haver? Korlátozó vagy támogató?

Nézzünk egy másik példát. Apuka fényképezi a családot karácsonykor, utána odamegy hozzá a kislánya és megkérdi édesapját, hogy miért nem láthatja most azonnal a képeket, ő most azonnal akarja megnézni és hisztizni kezd. Mi lenne a te reakciód ebben az esetben? Legtöbb ember elmagyarázná, ha van türelme persze, a kislánynak, hogy először el kell vinni egy boltba a diákat, elő kell hívni fényképeket egy fénykép stúdióban és utána lehet csak megnézni a fényképeket. DE mi volt az édesapa reakciója? Nos, feltalálta a Polaroid fényképezőgépeket és meggazdagodott belőle.

A lényeg itt az, hogy igyekezz úgy élni, hogy nem az akadályokat látod meg legelőször, hanem a lehetőségeket. Továbbvezetve a gondolatmeneted, légy olyan ember, aki még a problémákban is a lehetőségeket látja meg. Most azt mondod, persze de fel kell készülni a buktatókra is. Ez majdnem igaz, de azzal ráérsz később is foglalkozni és a problémák adni fogják magunkat ettől nem kell tartani. De a problémák az élet jelei és azért vannak, és nemcsak meg kell őket oldani, hanem ötleteket kell belőle meríteni. Ha egy korlátozó hitrendszered van, vagy hallgatsz másokra, akkor valószínűleg sosem emeled fel a segged a fotelból és nem fogsz egész életben semmi mást csinálni csak panaszkodni és szenvedni. De ennek nem kell így lennie. Önfejlesztéssel és öntanulmányozással felfedheted a korlátozó hiedelmeidet. S amikor már tudod mit azok, akkor már nincs más dolgod, csak tudatos programozással megváltoztatni őket és átalakítani őket támogató hitté. Ha el sem kezded magad megismerni, erre nem lesz lehetőséged soha.

#3 És mi van a tudatalattiddal?

tudatalatti elmédA tudatalattid csak azokat a határokat ismeri, amit te szabsz neki. Told kijjebb a határokat. Te vagy a boldogságod vagy a szenvedésed teremtője. Persze egyszerű mást hibáztatni, ha problémád van. A szomszéd a hibás, az élettársad a hibás, az apád cseszte el, a kormány, az a hülye miniszter az a hibás. Nem, fejezd be az ujjal mutogatást és vállalj felelősséget végre a saját életedért, mert senki sem fogja helyetted megoldani a problémáidat. Állj meg egy pillanatra, nézz körül és fedezd fel a korlátozó hiedelmeidet. Mert vannak, mindenkinek vannak, csak nem mindenki hajlandó dolgozni magán. Figyelj, hogy saját magadon dolgozzál egy minden napos dolognak kéne lennie. Táplálnod kell az agyad, minden nap, mert az irányítja az életed. Mi történik, ha szemetet raksz bele nap, mint nap? Mi történik, ha erősíted, műveled nap, mint nap? Megvan minden eszközöd, hogy elérd, amit akarsz, csak rajtad áll, hogy használod-e őket. A tudatalattidban rejlik az erő, a tudatalattidban rejlik minden. Olyan életed lesz, ahogy beprogramozod. Amit belül kreálsz, az manifesztálódik a kinti világban is. Ez ilyen egyszerű. Mennyi időt szánsz a tudatalattid programozására napi szinten?

#4 Megerősítések, mint programozási technika

megerősítések a sikerért

Példának okáért, egyik kitűnő módszer, ahogy programozhatod a tudatalattid a megerősítések. A megerősítések garantálják a sikered (több más dologgal kell használni. Csak a megerősítések egyedül nem működnek!). Ez a sikerformula. Ennek a metodológiának több neve is van, mint például önhipnózis, pozitív gondolkodás, mentális programozás, kondicionálás, Placebo hatás stb. Minden nap biztosíts magadnak elég időt a megerősítéseidre. Ne keress kifogásokat, nem engedheted meg magadnak, hogy ne csináld.


Végezetül: NE HAZUDJ MAGADNAK:

#5 Boldogság – tényleg hazudunk magunknak?

Egyik nap megkérdeztem egyik ismerősöm, hogy boldog e. Azt mondta, hogy igen, teljesen meg van elégedve a munkahelyével, boldog párkapcsolatban él, semmit nem változtatna a jelenlegi helyzetén. Wow, egyedülálló válasz, azért ezzel nem számoltam. Szóval megkérdeztem tőle, hogy mit tenne, ha holnap reggel felkelne, és ott lenne 900.000 millió forint a bankszámláján. Azt válaszolta, hogy felmondana a munkahelyén, úgyse szereti, senki se érdekelné és elmenne világ körüli útra.

Az emberek 80%-a rögtön felmondana a munkahelyén és valami mással töltené az idejét. Mit jelent ez? Az emberek többsége azzal tölti az életét, amit úgy igazán nem is szeret? Ez szomorú. Az egyetlen egy út a boldogsághoz azt csinálni, amit szeretsz. Ha szereted, amit csinálsz, sokkal szenvedélyesebben tudod csinálni és annál nagyobb sikered lesz benn. Merd azt csinálni, amit szeretsz. Küzd le a korlátozó hiedelmeidet, amik csak az agyadban léteznek sehol máshol és akkor sikeres leszel az élet minden területén.

Sokan tudják értékelni az életüket és ezt nagyon jónak találom. A boldogság nagyon szubjektív. Sokaknak viszont úgynevezett feltételes boldogságuk van. Boldog leszek, ha többet keresek, boldog leszek, ha megtalálom az életem párját, boldog leszek, ha befejezem az egyetemet, boldog leszek, ha a szomszéd hülye kutyája végre abbahagyja az ugatást reggel 5-kor…stb. Nagyon óvatosan bánjunk efféle feltételes kijelentésekkel. Ide vágó könyvként tudom ajánlani Viktor Frankl – Man’s search for meaning című könyvét – magyarul azt hiszem „…Mégis mondj igent az életre a címe” – habár a fordítással nem teljesen vagyok megelégedve. Na, mindegy, majd valahogy csak túlteszem magam rajta. Szóval Frankl megélte a poklok poklát a náci koncentrációs táborokban majd utána beszámol arról, hogy mi tartotta benne a lelket. Neki tuti nem volt gondja a feltételes boldogsággal. A lényege az, hogy úgy értelmezi a dolgokat, amik vele történnek, ahogy ő azt akarja. És ő eldöntheti, hogy boldog lesz abben a pillanatban vagy sem. Nem kell várni valami jövőbeli történésre ahhoz, hogy te most ettől a pillanattól kezdve nevetségesen boldog legyél. Nem mondom azt, hogy az ember nem szomorú néha történnek dolgok, amik elszomorítanak, de minden rosszban van valami jó és maradjunk optimisták.

A lényeg, hogy ne úgy éld le az életed, hogy ha eljutok egy pontra, akkor majd megengedhetem magamnak, hogy boldog leszek, mert addig nem teljes ez életem. Mert eljutsz arra a pontra egyszer és akkor majd új célt találsz magadnak és akkor meg azért nem leszel boldog… ördögi kőr, igaz?

Élvezni kell a folyamatot, ahogy elérsz arra a pontra, minden egyes percét. Ezt életművészetnek is hívják.

Ajándék önfejlesztő ebook sorozat

KÉRD az AJÁNDÉK önfejlesztő eBook sorozatot INGYEN most:

Évek alatt összegyűjtött abszolút hihetetlen tippekkel és trükkökkel az önfejlesztés területéről, melyekkel garantáltan maradandó változást érsz el életedben. FOGADD NAGY SZERETETTEL.

kÉREM AZ AJÁNDÉK KÖNYVEM MOST!
Andrade G. ANITA
Andrade G. ANITAÖnfejlesztő tréner és EREDMÉNY COACH
Facebook