Őszintén megmondva, gondolkodtam azon, hogy milyen témát válasszak a mai blogbejyegyzéshez és annyi minden jutott hirtelen az eszembe, hogy aztán eldöntöttem, hogy ma nem lesz téma, ma csak arról írok arról, ami épp az eszembe jut. Gondolkodtam azon, hogy csinálok valami 10 pontos felsorolást, vagy vállalkozói észjárásról, online marketingről, motivációról vagy az egészséges életmódról írok és végül is egyikhez se éreztem ma közel magamat. Ez egy ilyan nap.
Nem tudom, hogy volt-e veled is olyan, amikor teljesen döntésképtelen vagy, de tudod, hogy meg kell valamit csinálnod, viszont nem nagyon tudod, hogy hol állj neki, hol fogjad meg. Nekem egy ilyen napom van ma. Amikor elkezdtem ezt a blogbejegyzést írni, akkor eszembe jutott Brendon Burchard. Ő az egyik mentorom, mint sok más embernek is. Ő is egy olyan nemzetközileg elismert mentor, előadó, akinek a nevét általában aranyba foglalják az önfejlesztés világában.
Brendont úgy ismertem meg még régen, mint achievement coach, high-achievers, ami azt jelenti, hogy teljesítmény, magas teljesítmény, hogy ki mennyire jól tud teljesíteni. Nem is olyan rég megrendeltem egy könyvét. Korábban is olvastam már tőle könyvet, a “Golden ticket”, az “Arany belépő az élethez” címűt. Egy egész könnyű olvasmány volt, de nagyon tetszett, mert volt benne egy kis önfejlesztés is. A most megrendelt könyv címe “High Performance Habits”, magyarra lefordítva “Nagy teljesítményhez vezető szokások”. Még nem érkezett meg, de kaptam hozzáférést a hangos könyvéhez is egy Podcast formájában, ezt pedig már elkezdtem hallgatni.
Brendon szerintem egy nagyon tehetséges mentor persze, nemhiába nemzetközileg elismert, még Oprah-nak is nagyon jó véleménye van róla. Már rögtön, a hangoskönyv első fél órájában lekenyerezett és megvett. Tehát ő egy első osztályú előadó. Arról szól ez az egész könyv, ahogy én eddig megértettem, hogy mi különbözteti meg a sikeres és a sikertelen embereket. A teljesítmény szintről, hogy a sikeres emberek jobban ott vannak, ők sokkal kitartóbbak, jobban odateszik magukat, odafigyelnek az egészségükre, az energiaszintjükre. Egy csomó ilyen tulajdonságot felsorolt Brendon, ami engem annyira magával ragadott, mert tényleg annyira igaz.
Ha ebben a mai világban sikeres akarsz lenni, akkor nem elég átlagembernek lenned, hanem tényleg átlagon felül – jóval felül – kell teljesítened. Kivételesnek kell lenned, és ha egy átlagember 8 órát dolgozik, akkor neked 16 órát kell dolgoznod ha igazán sikeres akasz lenni. Régen ezt az észjárást valahogy nehezen vette be a gyomrom. Mindig is nagyon céltudatos voltam, nagyon keményen dolgoztam, de nem szerettem sohase azt, hogy nekem többet kell dolgoznom, nekem többet kell leraknom az asztalra. Pár éve – amikor elkezdtem az önfejlesztéssel foglalkozni – úgy gondoltam, hogy ezt meg is értettem.
Márpedig keményen kell dolgozni az első néhány évben ahhoz, hogy 5-6-10 év múlva majd Te learathasd azokat a finom, érett gyümölcsöket. De mint kiderült, igazából nem értettem meg teljesen, hogy mit is jelent pontosan az, hogy magas teljesítményű vezető, mit is jelent az, hogy keményen dolgozni. Habár néha tényleg éjt nappallá téve dolgoztam, és aki ismer engem az nagyon is jól tudja, hogy miken mentem keresztül, hogy mennyi tudást és tapasztalatot tudtam felhalmozni ennyi idős koromra és mégis mindig-mindig elégedetlen voltam magammal.
Aztán persze ezt a hibát már sikerült kiküszöbölnöm, most már rettentő elégedett vagyok. Ettől függetlenül nagyon-nagyon hajtok és törtetek előre, de Brendon segített mégis megérteni, hogy hogyan. Ha te is vezető vagy akkor biztos, hogy ostorozod magad sokszor te is. Tudod, hogy mi az a felelősség, tudod, hogy mi az hibázni és tudod nagyon jól, hogy mi az a kemény munka. De mindezt kordában tartani, mindezt úgy értelmezni, hogy utána sokkal könnyebb legyen. Szerintem ez már művészet. Brendon-nak ez a könyve éppen ehhez segített hozzá, hogy ezt elkezdjem megérteni.
Nemrég tartottam egy webináriumot, ami előtt megkérdeztem az érdeklődőket, milyen témáról szeretnének hallani. A szavazás nagyon aktív volt és a döntő többség által választott témáról megtartottam a webináriumot.
A téma nem titok, de szerintem ti is kitalálhattátok, hiszen Magyarország is most már vállalkozásindítási lázban ég, hiszen mindenki ki akar kerülni a mókuskerékből, főleg az én korosztályom, a 25 – 40 év közötti korcsoport. Ezért mindenki nagyon-nagyon érdekelt ebben a témában. Erre készültem nagy serényen, hogy a legjobb információkkal tudjak nektek szolgálni. Ebben a hónapban jött ki a könyvem is, ami egy marketingtechnika, méghozzá a storytelling, a történetmesélés tudománya, amire nagyon büszke vagyok, mert ezt a könyvet megírni nem volt kis pálya. Már négy-öt éve tanulmányozom a storytellinget, ezért úgy gondoltam, hogy már összejött annyi hatalmas nagy tudástár, hogy egy könyvben ezt most már meg tudom örökíteni.
Végül is 3 hónap kellett ahhoz, hogy ezt a könyvet összehozzam, de természetesen a könyvre épül még egy hangos könyv, egy konzultáció és persze egy storytelling coaching is, amit most már a követőim, illetve a vevőim rendelkezésére bocsátok. Mint látjátok, elég jól elvagyok foglalva, persze természetesen emellett itt van még a második vállalkozásunk is, a kislányom és persze az egészségre se árt odafigyelni. S, ha már ilyen nagy teljesítményű, csúcsteljesítményű dolgokról van szó, akkor ott az egészég megőrzése és az energiaszint magasan tartása is, melyek rettentően fontos dolgok és egyszerűen hozzá tartoznak egy vezető életéhez.
Röviden most elmondanék egy sztorit. Járok toastmaster ülésekre is. Aki ismeri, az tudja, hogy mi az, aki pedig nem ismeri, ez egy olyan klub, illetve találkozó, ahol előadásokat tarthatsz, és előadásokat hallgathatsz meg. A csapat általában 15-20-30 ember, akik pedig visszajelzést adnak neked, hogy mi volt a pozitív, mi volt a negatív és ezáltal magabiztosabb vezető lehetsz és nagyon sokat javíthatsz az előadás technikádon. Legyen az retorika, legyen az testbeszéd, legyen az, hogy mennyire volt értelme annak, amit mondtál, a felépítése, és még rengeteg kicsi dolog, amire oda kell figyelni egy előadás közben. Most el szeretném nektek mondani az egyik ilyen kiselőadásomat, – ezek általában 5 perces előadások -ami a félelemről szól.
“Ha ott lettél volna velem azon a keddi nyárias délutánon, láthattál volna, ahogyan az irodámban mereven bámulom magam előtt az óriási képernyőt. Jobb kezem az egéren, balra egy finom, friss kávé gőzölög. Miközben a kávé illata megcsapja az orrod, hallottad volna, hogy a munkatársaim a mellettem lévő asztaloknál üzletet bonyolítanak le a telefonjaikon és lehet, hogy észrevetted volna, hogy egyre csak vörösödik a fejem. Majdnem felrobbantam, ideges voltam.
Ideges voltam magamra. A fenébe, micsoda egy gyáva alak vagyok – forrongtam magamban. Már megint nem mondtam semmit a főnökömnek és most tessék, elment. A héten már nem is jön vissza többet az irodába. 2014 volt, amikor a kezembe kaptam a friss diplomámat és elkezdtem azonnal dolgozni az első munkahelyemen a beszerzési osztályon. Sikerült magam feldolgozni és két év múlva a második munkahelyemen már 25 ember tartozott alánk és jelentősen több felelősség zúdult a nyakamba.
Tudod, hogy megy ez. Felkelsz korán, zuhany, reggeli, elvezetsz a munkahelyedre, ledolgozod a 9-10 órádat, este hazavezetsz zúgó fejjel, zuhany, vacsora, pár percet beszélgetsz a pároddal és hullafáradtan az ágyba esel, hiszen kipihentnek kell lenned, hogy másnap is megfelelj a munkahelyeden és teljesíteni tudj. Ez volt az életem évekig. A munka mindig sokat kívánt tőlem, rendkívüli módon stresszes volt és utáltam, de megfizették az áramat. Ráadásul ez volt az, az élet, amit a szüleim nekem szántak, amire beprogramoztak.
Tanulj keményen, szerezz egy jó végzettséget, helyezkedj el egy biztos munkahelyen Ausztriában és dolgozz fegyelmezetten. Számomra csak egy vakvágányt jelentett, ahol nemcsak frusztrált, hanem teljesen reményvesztett, és boldogtalan voltam. Kívülről minden úgy tűnt, hogy rendben van. Jó kocsi, lakás, penge munkahely, biztonság és egy fantasztikus párkapcsolat. Belülről folyamatosan szenvedtem.
Tudtam, hogy pár éven belül fel tudom magam dolgozni a cégen belül és lehetek akár cégvezető is egy olyan helyen, ami egyáltalán nem érdekel és teljesen hidegen hagy az is, amivel foglalkozik. Komoly harcot vívtam a félelemmel. Ismered ezt a harcot? Számomra mindennapi harc volt. Ismered milyen érzés tudni, hogy az életed semerre se tart és minden napot félelemben élsz le? Félelem a megszégyenüléstől, félelem attól, hogy mások megkritizálnak minket, félelem az ismeretlentől, a bizonytalanságtól, félelem a csalódástól, félelem a kudarctól, de legfőképp félelem, hogy elveszíted az irányítást a saját életed felett.
Érezted már egyikét is ezeknek a félelmeknek? Ez a 7 alapfélelem, ami a legtöbb embert visszatartja attól, hogy azt az életet éljék, amit ők nemcsak szeretnének saját maguknak, hanem meg is érdemelnek. Tehát maradtam, tűrtem, nem tudtam mi a kiút. Nem tudtam mitévő legyek, senki se beszélt velem erről a problémáról és egyedül voltam.
Két kemény évnyi vért izzasztó munka után az erőfeszítéseim és hihetetlen kitartásom egy 120 eurós havi fizetésemelésben mutatkoztak meg. Sokan többet költenek egy vacsorára. Napról-napra reménytelenebbé váltam, és abszolút frusztrálttá. Elkezdtem kényszer enni és mindenkivel veszekedni. Nem lehetett körülöttem megmaradni.
A párommal mindennaposak voltak a veszekedések, mindenkit hibáztattam. Lefele száguldottam a lejtőn és úgy tűnt, hogy semmi nem állíthat meg. Mígnem valami történt.
Egy hideg téli napon miközben egy csúnya megfázással küszködtem, a főnököm megkért, hogy maradjak bent a hétvégén és felügyeljem a festőbrigádot az irodámban. Tudtam, hogy kényelmetlen lesz betegen, kitárt ablakoknál ülni egész hétvégén az irodában ezért magamhoz vettem egy könyvet, amit párom ajánlott nekem, hogy legalább a gondolataimat melegen tartsam.
A könyv megváltoztatta az egész életem. Csak így visszagondolva is könnybe lábad a szemem és beleborsódzom. Mire a festők végeztek az egész irodával, én is végeztem. Biztos voltam benne, hogy felmondok és követem az álmaim. Felmondok! FELMONDOK! Tudtam én, mégis 4 hónapra volt szükségem ahhoz, hogy a főnököm is megtudja. Minden egyes alkalommal, amikor a főnököm kisétált az irodából ideges voltam magamra és gyáva alaknak tartottam magam. Tudtam, hogy aznap ismét a félelem győzött.”
Tehát látod kedves olvasó, jó ideig eltartott, míg megtanultam a félelem ellenére cselekedni. Ennyi volt a sztori. Remélem, hogy tetszett – ez az egyik kedvenc sztorim – és ez arról szólt, hogy a vállalkozó legtöbbször a félelem ellenére cselekszik. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, bár rettentő sok olyan ember van, akinek ez egyáltalán nem probléma, született vállalkozók és nagyon jó nekik és irigylem őket.
Viszont vannak azok, akiknek ezeket mind az alapoktól el kell sajátítani és meg kell tanulni. Én is egyike voltam ezeknek az embereknek. Ezek az áttörések az emberrel maradnak az élete végéig, hogy milyen érzés az, amikor tényleg lebénít a félelem és nem mersz cselekedni és nincs senki se ott, aki megfogná a kezedet és átsegítsen téged ezeken a döntéseken. Mint pl. egy coach, vagy egy nagyon jó mentor, egy nagyon jó barát, vagy egy olyan ember, akire tényleg felnézel, hanem egyes egyedül vagy és saját magad kell meghoznod ezt a döntést.
Persze ha még jobban belegondolok, akkor nem voltam egyedül, mivel a párom volt az az ember, aki engem mindig is bátorított arra, hogy lépjek ki a saját árnyékomból és higgyem már el, hogy van bennem tehetség. Hogy képes vagyok rá, és szálljak ki a mókuskerékből. Azt hiszem pont ezért – habár soha nem vallotta be – de ezért is adta oda nekem ezt a könyvet. Amely nem titok, elárulom, hogy melyik könyv volt. Ez volt az a könyv, amely nemcsak az én életemet változtatta meg és az én döntésemet tette nevetségesen egyszerűvé már a végén, hanem több ezer, de bátran mondhatom, hogy több 10 ezer ember életét is. Ez Robert Kyosaki: Gazdag papa, szegény papa motivációs könyve volt. Amit akkor ott a hideg irodában lázasan, fáradtan és fázósan kiolvastam.
Ennyi volt a mai blogbejegyzés, remélem, hogy tetszett. Írok nektek a jövő héten is. Ha van bármilyen téma, amiről szívesen olvasnátok, akkor írjatok egy e-mailt az anita@siker.guru e-mailcímre. Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésem és mindenkinek gyönyörű szép hétkezdést és lendületes napot kívánok.
