2019.DECEMBER 06., PÉNTEK

AZ EGO MEG TEHET NEKEM EGY SZÍVESSÉGET?

Nagyon jót tett ez a 4 hónap itt Mexikóban és még nincs vége.

A más kultúra és az emberek stílusa világossá tette nekem, hogy mennyire dobozban gondolkodtam, mint Ausztriában, mint Magyarországon is. Sokszor annyira be vagyunk tokozódva, hogy észre sem veszük magunkat. Aztán történik valami új és rájössz, hogy amiben élsz, az nem minden. Tudatossá válik számodra. Mint, amikor megnyílik előtted egy másik univerzum.

„Jéé, ilyen is van? Ez is létezik?”

Nagyban elősegítette a fejlődésem és a tisztánlátásomat is. Amikor megnyílsz az új tapasztalatok és új életszemléletek előtt, csoda történik.

Magyarországon már majdnem, hogy betobozodtam. Fura szó, de azt jelenti, hogy elfásultam, beletörődtem, felvettem egy ütemet és az folytattam. Persze, közben fejlődtem, de nem történtek nagyobb áttörések.

Itt viszont egy óriási nagy dolog történt. Megértettem, hogy eddig nem én irányítottam. Eddig az egom hajtott előre.

Az egoval valójában nagy sikereket lehet elérni. Nem lelki nyugalmat, de nagy sikereket. Nem boldogságot, sikereket.

Bécsi egyetemi diploma, 3 nyelv folyékonyan, csodálatos férj, saját luxus lakás a központban hitel nélkül, 2 gyönyörű egészséges gyermek és egy ragyogó karrier, remek barátok és jó egészség. Megvan. És mi a következő lépés? Lehet ennél jobb az élet?

Megköszönöm az egomnak azt, hogy eddig segített és hajtott előre, majd pedig közlöm vele, hogy innentől már megy nélküle is. Nincs rá szükségem. Az igazság az, hogy sosem volt rá szükségem, viszont még nem értettem meg az élet értelmét és a lét igazságát. Nem értettem meg, hogy milyen elengedni, felszabadítani a szívet és kinyílni.

Nem értettem meg, hogyan kell félelem nélkül élni. Hogyan lehet aggódás nélkül élni és merni élni. Nem tudtam, hogy lehetséges, mert nem oktattam magamat ezen a területen.

Persze Jim Rohn, Brian Tracy és Tony Robbins átadta a taktikákat, stratégiákat, amik segítenek a célok elérésében. A siker szokásokat. A siker gondolkodásmódot. De az nem a siker érzelmi világ, a siker boldogság és a siker élni tudás, igaz?

Igen. Valójában az ego hajtott előre, de ego nélkül is ugyanúgy képes lettem volna felépíteni és létrehozni azt, amit felépítettem és létrehoztam. Itt megjegyezném, hogy természetesen ezt messze nem egyedül tettem, hiszen sokan segítettek. Szüleim jó irányba tereltek és lehetővé tettek számomra nagyon sok mindent, amiért nagyon hálás vagyok. Mentorjaim pedig megmutatták mindig a következő lépést és szépen lassan felnyitották a szemem, amely oly sokáig zárva volt.

Sőt, ego nélkül valószínűleg már sokkal messzebbre jutottam volna az életemben, hogyha előbb felismerem az egot magamban és előbb észreveszem azt a belső hangot, ami folyamatosan duruzsol a fülembe. Tudod melyik hangról beszélek? Amelyiknek be nem áll a csipogója:

„Biztos nem kedvelnek majd az új munkatársaim!”

„Nem elég jó vagyok! Nem vagyok rá képes! Nincs önbizalmam! Nem hiszek magamban! Egy senki vagyok!”

„Nem sikerül elvégezni az egyetemet, ha egyáltalán felvesznek, ki fogok esni.”

„Biztos megcsal, biztos mással van, biztos már nem is szeret.”

„Nem csoda, hogy nincsenek barátaim, egy szar alak vagyok, semmire sem vagyok képes és csak gondot okozok mindenkinek.”

„Nem áll rajtam jól ez a ruha, pfú, de dagadt vagyok. Na, biztos jókat eszek majd, ha vége ennek a 2 hetes diétának.”

„Nem tudom követni az álmaimat, mert nincs időm, pénzem, lehetőségeim, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, nincsenek szép fogaim, nem tudok kommunikálni, nem bízom magamban, nem értek hozzá, nincs hozzá végzettségem.”

„Nem tudom követni az álmaimat, MERT… blablablabla.”

Abban a pillanatban, amikor rájössz, hogy ilyen monológok zajlanak le a fejedben (gyakran olyan halkan, hogy alig-alig tudod észrevenni őket), gratulálok – beazonosítottad a szíved ellenségét. Meghallottad a szabadságod korlátját, aki beszűkít téged és nem engedi, hogy szabadon élj.

Bemutatom neked: az egodat. Köszönts szépen neki, hallgasd, figyeld meg pár hétig és döntsd el te magad: Valóban szükséged van rá?

Jómagam az első fázisba vagyok. Veszekszem vele. Elbúcsúzni az egotól egy folyamat és nem szabad siettetni. Éppen ezért én még lehordom a belső hangomat.

„FOGD MÁR BE! Ego! Hagyjál már a hülyeségeiddel!”

Majd a tudatos énem megmagyarázza neki, hogy miért hülye. Itt kezdődik a belső dialógus:

„Ki mondta, hogy túl öreg vagyok? Hány ember kezdte pályafutását 60 évesen és vitte sikerre azt. Ki mondta, hogy nem vagyok elég jó? Elég jó vagyok most, ahogy vagyok azzal, amim van.

Ki mondta, hogy nem tehetem meg. És ha belebukom, akkor mi van? Legalább tanulok belőle! Különbeni s holnapután úgyis meghalok, akkor meg nem mindegy?!”

A tanárom szerint a következő szint, amikor már nem érzi az ember annak az igényét, hogy veszekedjen a belső hangjával. Amikor képes csak, mint kívülálló megfigyelni, meghallgatni és azonnal elengedni a gondolatot.

Alig várom ezt szintet… addig is kemény BELSŐ munka és fókusz vár rám.

Természetesen nekem is, mint sok édesanyának és édeasapának a legnagyobb motivációm a két gyönyörűszép, egészséges kislányom. 🙂