2019.DECEMBER 04., SZERDA

Jómagam is találkozok utálókkal. Azt hiszem trolloknak hívják őket magyarul, bullies, illetve haters angolul.

Ahogy Taylor Swift is énekli: „Haters gonna hate.” – Ezt csinálják, ezt élvezik. Na, de valójában élvezik? Persze, hogy nem. Michael Singers beszél erről nagyon szépen az egyik vele készített interjúban. Nevezzük tehát őket trolloknak. Tudod, akik mindig kritizálnak, káromkodva szidnak és egyszerűen érzed az agresszivitásukat. Legszívesebben csak távol maradnál tőlük és elfelejtenéd, hogy léteznek, igaz?

Legyen az a munkahelyeden, legyen az a párkapcsolatodban, legyen az más emberi kapcsolataidban, vagy az én esetemben például a kommentelők esetében.

A Facebookon a blogbejegyzéseim alatt. A Youtubeon a videóim alatt.

Természetesen senki sincsen fából és néha van a kommentekben igazság, ami bizony fájhat. Viszont ez csak teret adhat a fejlődésnek, ha okosak vagyunk. Mivel az igazság az, hogy az esetek legnagyobb százalékában ezek a kommentek, megjegyzések, beszólások messze nem feléd irányulnak. Na BUMM… mi az, hogy nem felém?!

Na nézzük:

Michael Singers gyönyörűszépen elmagyarázza, hogy ezek az emberek boldogtalanok. Boldogtalanságuk mélyen gyökeredzik és minél boldogtalanabbak és frusztráltabbak az élettel, annál intenzívebben élik ezt ki másokon.

Minél nagyobb troll = annál boldogtalanabb.

Ne érts félre. Van, amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok és magadban tartod ezt, elfolytod érzelmeidet és érleled a sérelmeidet, majd egyszer csak, mint egy vulkán kitörnek belőled. Ismerős? Történt már veled ilyen?

Például egy szép napos délután eléd vág egy figyelmetlen vezető az úton és bumm, elindul a káromkodás áradat, vagy talán még be is mutatsz neki? Véleményem szerint ennek az okát meg kell megértened… valójában te nem az autósra lettél mérges, igaz? A szívedben felgyülemlett negatív energia csattant ki belőled. Hívhatjuk az utolsó cseppnek a pohárban és végre valakin kiélhetted elfolytott érzelmeid.

Dehát valójában veled is előfordul, hogy hibázol az úton, nem? Na és? Emberek vagyunk. Mindenkinek más és más a vezetési stílusa.

A benned rejlő megoldatlan érzelmek okozzák ezeket a kitöréseseket.

Sokan sajnos gyermekeiken és párjukon élik ki az élettel való frusztrációjukat, majd csodálkoznak, hogy a párkapcsolatuk pocsék. Csodálkoznak, hogy miért nem áll velük szóba gyermekük, igaz?

A te dolgod az, hogy megértsd hogyan működnek az érzelmek abban az esetben, hogyha ezek a kitörések megszaporodnak, mert az azt jelenti, hogy nem vagy magaddal rendben. A külsö világodnak általában semmi köze sincsen a belső frusztrációdhoz.

Vissza a trollokhoz. Már kicsit talán most jobban megérted őket, igaz?

Valami megoldatlan érzelmi vihar van a lelkükben, amit ki kéne takarítani, de nem tudják, hogy ott van. Ezért nem tudják kitakarítani.

Csak pörögnek, kiélik a fájdalmukat másokon. Trollkodnak. Azt szokták mondani, hogy másokok köszörülik a nyelvüket. De ők szenvednek. Valójában óriási fájdalom van a szívükben és megoldatlan érzelmi vihar tombol bennük.

Még egyszer megjegyzem – a trollkodás intenzitása azt mutatja, hogy milyen nagy a gubanc odabenn. Érthető? Tehát, hogyha például egy évben kétszer trollkodsz valakivel, mert valami „külső” erő téged erre kényszerít, akkor valószínűleg az érzelmi vihar picike, inkább csak csepereg az eső odabenn. Viszont lehet te is ismersz olyan embereket, akik napi szinten trollkodnak. Ők szenvednek a legjobban. Egy tornádó épült fel bennük életük során és tudattalanul élnek anélkül, hogy megértenék miért frusztráltak állandó jelleggel. Ha tudatosan élnének, akkor igyekeznének megérteni frusztrációjuk VALÓDI okát.

Amikor trollkodnak, akkor kiélik ezt az elfolytott, negatív energiát. Viszont ez nem hosszútávú megoldás. Rá pár percre újabb adagot akarnak. Az ego elszabadult és csak és csakis így érzi magát erősnek és nagynak.

Nem beszélve arról, hogy a negatív energia még több negatív energiát termel. A trollok még mélyebbre süllyednek a sötétben.

Hihetetlennek tartom, hogy mindezt úgy teszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy:

1. Miért teszik
2. Magunknak ártanak vele, mert egyre több negatív érzelem keletkezik a szívükben, amitől még többet trollkodnak

Ha éppen rajtad élik ki fájdalmukat, akkor az neked is fájhat, mert akarva akaratlanul is magadra veszed. Ha inged, ha nem… magadra veszed, igaz?

Viszont véleményem szerint, hogyha megértsük a troll szándékát és belső világát, akkor könnyebb őket elviselni, mert el kell őket viselni, igaz? Haters gonna hate.

Annak az esélye, hogy a troll ráébred, hogy változtatnia kéne általában sajnos nagyon csekély.

Valójában mást nem tudunk csinálni csak ignorálni őket. Figyelmen kívül hagyni amikor ránkhánynak. Ha akarjuk, akkor nem ragad meg, lepörög rólunk az okádék.

Én sem vagyok fából, mint említettem és néha nekem is fájnak a trollok megjegyzései. De ilyenkor azonnal emlékeztetem magamat, hogy mennyire szenved az a szerencsétlen troll. Ezért régen sajnálni szoktam őket. Pozitív energiát szoktam feléjük küldeni és bíztatni őket, hogy ne adják fel, van még remény és hogy próbáljanak meg változtatni. Ismerjék meg magukat és hogy biztonságban vannak ezen a Földön…

De rájöttem ez olyan, mint a halottnak a csók. Nem értik meg. Egyszerűen nem fogják fel, mert a legtöbben már olyan mélyen vannak. Nem látnak és nem is akarnak látni.

Trollok – legjobb őket kerülni véleményem szerint a fizikális világban. Ha a munkahelyeden van egy troll, akkor jelentsd a főnöködnek, vagy keress másik munkahelyet. Nem éri meg. Fel fog téged emészteni mérhetetlen nagy negatív energiájuk. Megrágnak téged és kiköpnek gyengén, motiváció és életkedv nélkül hagynak téged.

Kerüld őket életed árán is, mert valójában egy erős troll el tud téged pusztítani. Én már csak tudom. Az első munkahelyemen a főnökön trollkodott felettem. Akármit csináltam kritizálta. Leste minden mozdulatom, kinevetett, megszégyenített és lekicsinyített mások előtt. De én a szerencsések közé tartozom – volt erőm felmondani… a mai napig nem haragszom arra a szerencsétlen nőre. Sajnálom, hogy ilyen ostoba és példaként szolgál nekem és a követőimnek.

Trollok – legjobb őket kerülni véleményem szerint az online világban is, mert habár azt hiszed nem olyan intenzív a hatása online, tévedsz. Ugyanúgy lehúznak online is, hogyha komolyan veszed őket és FŐLEG, ha reagálsz a szurkáló, bántó megjegyzéseikre. Olvasd el, értsd meg, hogy szenvednek és töröld a megjegyzést. Senkinek sincsen szüksége az ő érzelmi hányásukra a követőid közül.

Ismét elmondom – néha kapom építő kritikát. Gondolom te is. Tudod. Érzed, hogy azt jószándékkal mondják és ha nem is jószándékkal mondják érzed és tudod, hogy igaza van. ezeket fel kell használni arra, hogy megismerd gyengeségeid. Aztán majd te eldöntöd, hogy megbékélsz azzal a hibáddal, vagy akarsz-e rajta dolgozni. Engem péládul sokan cikiznek az akcentusom, a beszédem miatt. Ezzel megbékéltem. Nem akarok rajt változtani, sőt nem is fogom fel hibának. Ezért ha valaki megjegyzi, hogy furán beszélek már nem kommentelek és nem is törlök. Igaza van és elfogadtam.

Végezetül fordítsuk meg az egyenletet, rendben? Te trollkodsz?

Őszintén szólva az interneten a legkönnyebb, mert ott majdnem, hogy anonim vagy, igaz? Éppen ezért én néha bizony azon kapom magam, hogy egy-egy videó alatt egy bántó megjegyzést akarok hagyni. Ekkor fontos az, hogy az ember mennyire tudatos. Ha tudatosabb vagy, akkor észreveszed magadat, mint ahogyan az én szoktam és nem posztolod a kommentet.

Áttolni a negatív gondolkodást pozitívba sokszor nehéz.

Feloldani a belső feszültségeidet és feloldani az érzelmi blokkjaidat a szívedben még nehezebb.

Megismerni magadat pedig a világon a legnehezebb dolog és én a mai napig csak a folyamat elején vagyok…